A mai világban a legtöbbünknek az már egyértelmű, hogy amit a képernyőn át látunk sosem a száz százalékos valóság. Amióta az internet felbukkant a világon mindenről igyekszik egy eltorzított képet mutatni, hol akarva, hol akaratlanul. A szórakoztatóipar világában napjainkban már csak a nagy emberek törhetnek magasra. Hisz előbb lesz ismerős számunkra egy hollywoodi színész vagy producer neve, mint egy „egyszerű”, európai valóságshow szereplője, nem? Ez persze természetes, hisz azok a bizonyos személyek, akik a karrierjükkel Hollywoodig jutottak, nem hiába lehetnek ott. Rengeteg munka és erőfeszítés áll mögötte, na meg persze az elfelejthetetlen kapcsolatok. Ha észszerűen végiggondoljuk, a filmiparban két tényező elengedhetetlen: hogy ismerünk-e olyan embereket, akik esetleg magasabb pozícióra tudnak minket juttatni, na meg persze az, hogy rendelkezünk-e egy különleges ötlettel, aminek egy kérdésre kell nagybetűs igennel válaszolnia: eladható-e a mostani világban? Sajnos vagy nem sajnos, már elég régóta az eladhatóság számít, nem feltétlenül az ötlet minősége. Egy marha rossz dolgot is jóvá lehet alakítani, ha okosan forgatják a szálakat és nézhetővé, érdekessé teszik azt a bizonyos tartalmat. A manapság megjelent, frissnek számító sorozatoknak nagyrészt ennyiből áll a cselekményük. Egy hétköznapi dolgot megkavarnak valótlan elemekkel, mi pedig, akik csupán a képernyő előtt bámuljuk az adott műsort, megkérdőjelezzük az egész életünket, hogy vajon mi csinálunk-e valamit igen rosszul, hogy cseppet sem hasonlítanak a mindennapjaink a filmekben történtekre.
Tegyük fel akkor, hogy ez a mindennapi dolog a középiskola. Megannyi film és sorozat alapja a gimnázium, az ott eltöltött évek, ami teljesen rendben van, hisz ha nem is mindenkinek, sokunknak meghatározó volt a gimi kisebb-nagyobb mértékben. Mindenki középsuli alatt változik a legtöbbet, 14 évesen, gyerekként kerülünk oda, majd 18-19 éves fejjel lépünk ki onnan. Fizikailag és lelkileg is eközött a két életkor között érünk meg a legjobban, ez pedig a gimnazista időszakunk. Itt ismerkedünk meg új emberekkel, akikkel akár életre szóló barátságot is kötünk, megtalálhat minket az első szerelem, az első szívfájdalom. Nyilván nem futószalagszerűen alakul így mindenki élete, de a sztereotípiák szerint a legtöbben a középiskolai évek alatt éljük át először ezeket a dolgokat.
Azonban a tv vagy internetes műsorok nem mindig mutatják be életünk ezen szakaszát valósághűen. Természetesen az minden producertől elvárhatatlan, hogy viszontlássuk a saját valóságunkat a műsorukban, de néhány sorozat meg sem közelíti a valóságot. Persze azt is számításba kell venni, hogy az amerikai oktatási rendszer nem működik ugyanúgy, mint Európában. Ennek ellenére az apró Magyarországon is rettenetesen elterjedt sorozat például az Eufória vagy a Szexoktatás. Persze léteznek afféle műsorok, melyek élvezhetőek anélkül, hogy egy félrevezető történetszálat vezetnének bele, mint a Szívek szállodája. Én személy szerint még nem láttam végig a sorozatot, de már pár részből is kiderült számomra, hogy a készítői milyen jó munkát végeztek. Érdekessé tettek minden jelenetet, izgalmassá a történetszálat, mindeközben úgy tudom nézni a részeket, hogy átérzem a főszereplő helyzetét egyes jelenetekben, nem pedig csak ámulok, hogy „azta, ilyet még a hírekben sem hallani egy 15 évesről”. Másik példaként azonban fel tudom még hozni nagyon felkapott Ginny és Georgiát, amit pár évvel ezelőtt mutattak be, a második évad pedig nemrégiben debütált. Hasonlóan egy anya-lánya kapcsolatról szól, ahol szinte alig van korkülönbség anyuka és lánya között, azonban egy teljesen negatív irányba viszi el a témát, azzal, hogy belekeveri azokat a valótlan történéseket, hogy egy 16 éves lány ablakán mászik be a „legszexibb” srác a városból, majd el is veszi a szüzességét első adandó alkalommal. Otthon pedig, pizsamában ülve a tv előtt a sok tinédzser olvadozva várja a következő részt, na meg azt, hogy mikor érkezik meg az ő lovaguk fehér ló helyett az ablakon keresztül.
Visszatérve a fentebb említettekre, számomra mind az Eufória, mind a Szexoktatás az első tíz kedvencbe tartozik, de azt meg kell jegyezni mellette, hogy nem feltétlen azért, mert annyira élethű. Az Eufóriának alapvetően van egy mélyebb jelentése, minden karakternek kanyarítottak saját szálat sajátos gondokkal, ez tetszett benne nekem nagyon. Azonban a legtöbb velünk egykorúnak nincsenek akkora problémái az életben, hogy 17 évesen kell megpróbálnia tisztának maradni. Természetesen az Eufória valószínűleg nem az európai kamaszoknak íródott, meg sajnos rengeteg ilyen esetről lehet azért hallani. Mindezek ellenére az Eufória történetének alapja a droghasználat, ami errefelé nem gyakori, ezért is meredhettünk néha tágra nyílt szemekkel a sorozatra. A Szexoktatás pedig egy remek humorral és fordulatokkal rendelkező műsor, amiben az összes karaktert hamar a szívünkbe zárhattuk. Viszont, amint a címéből is kiderül teljes mértékben az intimitás a sorozat alapötlete és elindító szála. Alig lehettem kamasz, mikor belekezdtem ebbe a sorozatba, és rengeteg kérdés felmerült bennem: nekem is ágyba kellene bújnom mindenkivel a gimiből? Ez így normális? Persze, hogy nem. De valószínűleg, ahogyan engem is, úgy még megannyi fiatal tinédzsert zavartak össze ezek a sajátos történetű műsorok. Az idő elteltével azért talán mindannyiunkban tisztázódott: amit a képernyőn látunk sose a valóság, sose volt és sose lesz.
