A Friss Hús Budapesti Nemzetközi Rövidfilmfesztivált idén már tizennegyedik alkalommal rendezték meg, május 28. és június 3. között. Az egyik fő helyszín a Puskin mozi volt, de a város más helyszínein is megtalálható volt a rendezvény. A rövidfilmek külön-külön voltak felosztva, kisebb csoportokba, eredet vagy téma szerint, mint például nemzetközi versenyfilmek, magyar versenyfilmek, téma szerint pedig Hatalom, stb.
A rövidfilmek története egészen az 1890-es évekig nyúlik vissza. Ez a hosszú időszak négy szakaszra osztható: a kezdetek (pl. a Lumière testvérek kb. egyperces rövidfilmjei, ezek főként dokumentarista filmek voltak), utána a ’10-es,’20-as években a némafilmek kerültek a főszerepbe (egyre hosszabbak lettek a művek, de még mindig a rövidfilmek irányítottak). A harmadik korszakban már megjelentek és átvették az irányítást az egész estés nagyjátékfilmek, így a rövidebb kisfilmek főként animációkban, esetleg híradókban maradtak meg, vagy oktatófilmekben (Disney, Warner Bros stb.). Negyedik szakaszunk az 1990-es évektől egészen napjainkig tart. Ma már a digitális újításoknak köszönhetően ismét szerves részét képezik a rövidfilmek a filmiparnak, művészetnek. Ezt a folyamatot elősegítette a Youtube, a digitális kamerák, vagy a különböző filmfesztiválok megjelenése. A sokfajta egyedi kisfilm jelenlétével rendkívül érdekes, színes események tudnak megszületni világszerte.
Szerencsére hazánkban is nagy hangsúly van fektetve a filmiparra, filmes rendezvényekre. A független filmek, rendezvények nagy érdeklődéssel vannak fogadva, egy új, frissebb irányt tárnak elénk. Pontosan ilyen a Friss hús filmfesztivál is.
A rendezvény 2024 óta Magyarország egyetlen Oscar-kvalifikáló fesztiválja, a nyertes filmek tovább indulhatnak a legnemesebb díjátadó felé. A vetítéseket évről-évre egyre többen látogatják, a filmek mellett pedig rengeteg program várja a diákokat, a szakmabelieket, érdeklődőket. Különböző workshopokon, fórumokon és kurzusokon lehet részt venni, tudástbővíteni. A Friss Hús ingyenes magazinját olvasva pedig mégjobban megismerhetjük az egész filmfesztivált, annak filmjeit, résztvevőit. A vetítéseknél saját merch termékeiket is megtalálhattuk, melyek tökéletes szuvenírek. Készültek matricákkal, noteszekkel, pólókkal és még egyéb termékekkel az érdeklődők számára. Minden darabon egy rendkívül fontos üzenet olvasható, ami akár a rövidfilmekre is utalhat, de mélyebb értelmet is nyerhet: az élet rövid.
Idén rengeteg érdekes témában, csoportban láthattunk filmeket. Szerencsém volt nekem is ellátogatni a hétfői, június 1-én tartott napra. Egy késő délutáni vetítést tekintettem meg, a Nemzetközi versenyfilmek III.-at (LÁZÁLMOK ÉS BÁLVÁNYOK), melynek filmjeit Halász Emese (INDIGO) válogatta össze. A szakasz hat filmből állt, szerepeltek benne francia, cseh, spanyol, kínai/amerikai, ír és belga alkotások. A rövidfilmek különös, néha kicsit álomszerű hatást keltettek bennem, a hozzájuk tartozó leírást is pontosan igazolták, miszerint a művek a Vágy, félelem és valahová tartozás mentén szerveződő történetek, amelyekben az intimitás egyszerre jelenik meg menedékként és csapdaként az érzelmi és fizikai határok feszítésével. Az első film amit kiemelnék, az a Jocelyn Charles: Dieu est timide (God is Shy), egy animációs munka volt, ami végig egy vonaton játszódik, felfedezi karaktereink félelmeit, szembesíti őket azokkal egy ártatlannak induló játék keretein belül. Végül keretes szerkezet szerű véggel zárul, elérik őket a félelmek a valóságban is.
Kiemelném még az ír rövidfilmet is, ami engem kicsit a merch termékeken olvasható szavakra emlékeztet, ez lenne a Retirement Plan, melyet John Kelly rendezett. A mindössze hét perces kisfilm egy férfi, Ray nyugdíj utáni vágyait, álmait tárja elénk. Megmutatja, mennyi mindent szeretne megcsinálni, befejezni vagy éppen elkezdeni, miután végre lesz rá ideje. Sok hétköznapi dologgal találkozunk a listában, könyvekkel, amiket sose fejezünk be, sportok, amiket mindig is ki szerettünk volna próbálni, versírás, karrierek be nem teljesülése, rendrakás/rendszerezés. Dolgok, amiket mindig csak ígérgetünk magunknak, hogy “majd holnap”, “majd egyszer”. Ray minden mondatát így kezdi: “Majd amikor nyugdíjas leszek…”, mindig mindent halogatva. Rámutat a film, milyen sok mindent csak a jövőben tervezgetünk, miközben nem is érezzük a jelenünk elmúlását, így igazából sehol se vagyunk igazán ott a mostban. A rövidfilm az egyszerűsége és rövidsége miatt mégjobban megragadja a nézők figyelmét, a visszafogottabb animáció és a rövid mondatok pedig nem vonják el a figyelmet a mondanivalóról. Több díjat is elnyert, mint például a Palm Springs International ShortFest legjobb film díját, de még Oscar-jelölést is kapott legjobb animációs rövidfilm kategóriában.
Ezek az alkotások és a rövidfilmek összeségében tökéletes eszközei az egyes érzések, üzenetek megfogalmazásának anélkül, hogy több órás anyag kellene hozzá. Tömör, rövid tartalmuk miatt nincs sok idő a tárgytól való eltérésre, szinte rögtön a lényegre kell törni. Ez a rendezvény pedig remek alkalom arra, hogy kicsit belecsöppenjünk ennek a művészeti ágnak a világába, megismerjük annak rejtelmeit, közelebbi képet kapjunk róla, esetleg új kedvenceket fedezzünk fel.
