A 2022-ben megalakult Light Art Museum az eddigiektől eltérően jelenlegi kiállításában abszolút fókuszba helyezte az “én”-t és az “egyén”-t. Amellett, hogy rengeteg magyar művész alkotása lett megjelenítve, a művek nagyjából 50%-a kifejezetten erre a kiállításra készült el, így itt láthatóak először. Nemcsak kortárs képzőművészeti, hanem szemográfiai alkotásokat jelenítenek meg. A téma pedig nem is lehetne aktuálisabb, hiszen a kérdés az: Mi határozza meg a személyiségünket egy olyan világban, ahol az online profiljaink és a rólunk gyűjtött adatok teljesen átírják az önképünket?
Sokáig azt gondoltuk, hogy az identitás egy egyértelmű, megváltoztathatatlan alkotóeleme, középpontja a belsőnknek. Mára a tudatfilozófia, az idegtudomány és a digitális kultúra megkérdőjelezte ezt a hitet. A modern világban egy sokkal összetettebb kép jelenti az egónkat, amit az agyunk, a társadalomban elfoglalt szerepeink, valamint a digitális térben magunkról (fotó, illetve videó formájában) megosztott tartalmak mellett a rólunk tanuló algoritmusok építenek fel. Emiatt a valós, a képzelt és a digitális identitásunk közötti határok mára teljesen elmosódtak.
Az “EGO” című kiállítás éppen ezt mutatja be. Szituációkat, amelyekben az én létrejön, megtartja magát, vagy éppen szétesik. “A kiállítás az én határainak feloldására összpontosít” – fogalmazott Vida Szabolcs, a múzeum művészeti igazgatója. – “Azt a mozzanatot próbálja megragadni, mikor az érzékelés megszokott keretei módosulnak, a figyelem oldódni kezd, az érzékelt tér stabil körvonalai elvesznek.”
A bemutató teljesen más, mint a megszokott múzeumi élmény. A terek minden érzékszervre hatással vannak, így háttérbe szorul a tudat és a gondolkodás, helyet hagyva az érzékelésnek. A lenyűgöző fényalkotásoknak nem az a célja, hogy egyértelmű válaszokat rágjanak a látogatók szájába, hanem hogy provokáljanak és új kérdésekre vessenek fényt. A látogató a jelenlétével, fókuszával és mozdulataival az alkotások aktív részévé válik.
Van szerencsém leírni egyéni tapasztalatokat is a bemutatóról. A kidolgozás egészen egyedi, eddig nem látott módon ragad meg olyan fogalmakat, mint a harag, vagy olyan szituációkon való gondolkoztatásra késztet, mint a folyamatos menetelés, haladás közösen egy megszokott úton. Az abszurd, olykor groteszk ábrázolások pontosan azt a célt érik el a látogatóknál, amit szeretnének. Teljesen átáll az ember agya, elmélyül az érzékelésekben és máshogy tekint az egyénre és a környezet énre tett hatására. Megtapasztalhatjuk (többek között) a harag forrongását és kiszámíthatatlanságát, vizualizálva láthatjuk, hogy a digitális létben az ember nemcsak fogyasztó, hanem őt magát is “fogyasztják”, megtudhatjuk, hogy a nyálból kivett DNS alapján programok segítségével mennyiféle arcot lehet gyártani, interaktívan megtudhatjuk, hogyan lát minket a mesterséges intelligencia és milyen képet alkot rólunk, valamint érezhetjük egy füsttel teli teremben, hogyan mosódnak el a távolodó dolgok körvonalai. Vagy éppen átvitt értelemben a távolodó érzések intenzitásának csökkenését? Pontosan erről szól a kiállítás.
Ha szeretnéd te is átállítani az elmédet és egy elvont, ugyanakkor elgondolkodtató élményben részt venni, látogasd meg a Light Art Museumot!
