Diego Armando Maradona minden idők egyik legkiemelkedőbb labdarúgója. Neve mindannyiunk számára ismerősen kell hogy csengjen, ugyanis a pályán nyújtott kimagasló teljesítményén kívül, a közéletben sem maradt észrevétlen. Számos megbotránkoztató cselekedetével hívta fel magára a figyelmet az utóbbi évtizedben is. Gondoljunk csak vissza a 2018-as oroszországi VB-re, ahol a lelátón alkotott maradandót kissé túlzott szerhasználat következtében. Mégis, a legizgalmasabb (ismert) története legféltettebb díjának elrablásáról, továbbá annak visszaszerzési kísérletéről szól.
Személyi kultusz az olasz mélyszegénységben
1989 októberében Maradonát istenként tisztelik Nápolyban. Világbajnok Argentinával, és a Napolit is elvezette története első bajnoki címéhez. A felfoghatatlan sikerektől mámorban úszik Európa egyik legszegényebb városa. Senki sem okozott annyi örömöt korábban az ott élő polgároknak, mint Diego. Gyarapodnak a trófeái és nagy értékű ajándékai. Ezeket a Nápolyi Bankban őriztette, köztük a ’86-os mexikói Világbajnokság legjobb játékosának járó díját, az Aranylabdát.
De ha Maradona megváltoztatja Nápolyt, Nápoly is megváltoztatja Maradonát
A labdarúgó bemutató sajtótájékoztatóján egy francia újságíró egy elég provokatív kérdést fogalmaz meg. Azt kérdezi tőle, hogy ismeri-e a Camorrát, és tisztában van-e vele, hogy a szervezet pénze mindenhol jelen van a város életében, még a fociban is. A maffia árnyéka ekkor jelenik meg először a sztár életében. A Camorra egy maffia típusú szervezet, aminek nagy befolyása van Nápoly és a Campania területe felett. Három évvel a rablás előtt Diego friss világbajnokként tér vissza Nápolyba. Ekkor szurkolói partit rendeznek a Forcella negyedben. Otthonosan érzi magát a játékos a munkásnegyedben, hiszen ő is hasonló körülmények között nőtt fel. A városrészt a Giuliano család uralja és tartja ellenőrzése alatt. A testvérek közül Luigi a legbefolyásosabb, a terület királyának nevezik. A bűnözés mellett mindig elegánsan, előkelő helyeken, gyönyörű nők társaságában mutatkozik. Nappal gyilkosságokat rendel el és kábítószerekkel foglalkozik, míg esténként focistákkal, énekesnőkkel és művészekkel vacsorázik. Nem Luigi az egyetlen Giuliano, akit vonzott a labdarúgók társasága. Carmine, az öccse is nagyon szereti a futballt, és szintén „vezérszurkoló”. A fivérek előszeretettel mutatkoznak barátként a legjobb futballisták mellett. Karórákat, ékszereket, nyakláncokat, arany karkötőket ajándékoznak nekik. Kölcsönös megelégedésére szolgál mindkét félnek, hogy jelentős, nagyon értékes ajándékokat adnak-kapnak. Nyilvánosság elé tárul egy később elhíresülő fénykép, amelyen Maradona Carmine Giulianóval mulatozik. Nyílttá válik, hogy a két fél szoros kapcsolatot ápol egymással. Diego tökéletesen tisztában van vele, hogy kik azok a Giulianók, mivel foglalkoznak, milyen üzletekben vannak jelen, mégis összejár velük. Maradona olyannyira közkedvelt, hogy a számos kézzel fogható bizonyíték ellenére mindenki falaz neki. A Giuliano-klán számos partit szervez a tiszteletére, amelyeken vörös fényben és kokainban úszva ünnepelnek.
A tragédia napja
1986. október 26-át írunk, ekkor történik, hogy egy rablóbanda behatol a bankba, felfeszítik a széfet, és elviszik a legenda kincseit. „Legalább az Aranylabdát adjátok vissza nekem, amit a mundialon nyertem”- kérte Maradona a tolvajokat, akik egy csatornán keresztül ásott alagúton át jutottak be a Nápolyi Tartományi Bank fiókjába. Mikor a rendőrség a helyszínre érkezik, már csak a felforgatott széfeket és a rablók hűlt helyét találják. A menekülésre és bejutásra használt földalatti alagúthálózat jelenti az első nyomot a rendőrségnek. Azonban a hazaias terepen könnyen meglógnak a klán tagjai az üldözők markai elől. A nápolyi földalatti rendszer olyannyira bonyolult, hogy alig tíz ember ismerhette eléggé ahhoz, hogy egy ilyen kivitelű rablást kiterveljen. Minden nyom a Buco bandához vezet, akiket a rendőrség jól ismer már az utóbbi évekből.
A labdarúgó széfjeiben felbecsülhetetlen értékű családi ékszer, műkincs és karóra volt található. Azonban Diego nem az ékszerek elvesztését fájlalta. Az Aranylabda elvesztése okozta neki az igazi fájdalmat. Ez a tárgy jelképezte az addigi pályafutásának csúcsát.
A labda nyomában
Miközben a város bálványa labdáját gyászolja, Maradona úgy dönt, mindent megtesz annak visszaszerzéséért. Mivel a nyomozók kevés sikerrel járnak a tolvajok előkerítésében, az argentin játékos ahhoz fordul, aki képes lehet rá: a barátjához, Carmine Giulianóhoz. Mindeközben a Buco banda sietősen próbál megszabadulni a zsákmánytól. Itt találkozhatunk a műkincs visszaszerzési kísérletének meghiúsuló okával. Ugyanis a működési elv szerint a rablóbandának mielőbb be kell olvasztania az aranyat, hogy annak ne maradjon nyoma. Így járt a hírhedt Aranylabda is, eggyé vált a további 35 kilogramm aranyékszerrel. A tolvajok elmondása szerint ők ekkor még nem sejtették, hogy a bajnoknak árthattak vele.
Diego Maradona Aranylabdája, a futballisten legértékesebb jelképe két szempillantás alatt kis aranytömbbé redukálódott. Nem sokkal később a Camorra megtalálta a Buco tagjait. De már későn… Miután jelezték, hogy a labda már nincs egyben, a Giulianóék iránti tisztelet jegyében az órákat és megmaradt ékszereket visszajuttatták jogos tulajdonosához.
Követkézmények
Ezt követően az argentin sztár elindul egy hatalmas lejtőn. Botrányokba keveredik, megromlik a kapcsolata a nápolyiakkal és a maffia családdal is. Az olaszok nehezen viselték a focista viselkedését a ’92-es világbajnokságon, és válogatottjuk Argentína elleni meccsén ki is fütyülték az egykor imádott játékost. Továbbra sem tud szabadulni a fehér por rabságából, és ez élete végéig kíséri majd.
Fordulatok a végstádiumban
Ez egy szomorú történet, szomorú befejezéssel. Csekély fénypontja lehetne a sztorinak, hogy 1995-ben hősünk végül újra megkapja, amire annyira vágyott: egy újabb Aranylabdát. Azonban szerencsétlenségére az Aranylabda átka újból utoléri. Néhány évvel később az apja Buenos Aires-i házában tűz ütött ki, és a labda semmivé égett. 2020-ban, nem sokkal 60. születésnapja előtt még egy utolsó kísérletet tesz. Kér egy másolatot, amit el is készítenek neki, de az átok itt is lesújt. Egy héttel azelőtt, hogy átadhatták volna neki, Diego Maradona 60 évesen életét veszti. A sok botránya ellenére szenzációs játékosnak lehetett a világ szemtanúja. Hazájában és Nápolyban is sokan máig istenként tisztelik.
