Maga a rocksztár kifejezés a zenei szférában került a köztudatba, mikor az egyre nagyobb sikereket felhajtó művészekért tömegek kezdtek rajongani, gondolva itt olyan előadókra, mint a Beatles, Rolling Stones, Ozzy Osbourne és még sok más egykori kiválóság, kik hasonló módon letették névjegyüket a rock and roll hírességek csarnokában. Azonban a siker és a csillogás nem mindig jár egyedül… manapság a „rocksztár” kifejezés sokkal inkább az egykori csillagok életvitelére és magatartására utal, akik nem minden esetben tudtak megbirkózni a hírnévvel, ezért sokan csak a botrányaikról és függőségeikről maradtak fenn a köztudatban. Nézzünk meg a továbbiakban pár olyan írót-költőt, akik műveik mellett a megosztó életstílusukkal is maradandót tudtak alkotni…
François Villon (Párizs, 1431 vagy 1432 – ?1463)
Villon életrajzát szinte teljes homály fedi. Életének megismerésében leginkább a fennmaradt bírósági végzésekkel kapcsolatos dokumentumok és saját versei állhatnak rendelkezésünkre. Ezek tudatában nehéz meghatározni, hogy mi is lehet a pontos valóság vele kapcsolatban, de az minden bizonnyal elmondható, hogy az akkori korszellemhez képest deviánsan élte az életét és ezt műveiben is szintúgy meg tudta jeleníteni. Édesanyja igencsak fiatalon egy lelkészre hagyta fiát, aki taníttatni kezdte az ifjú Villont, ám tanulmányai elvégzése helyett sokkal inkább az italozó helyiségek és a bordélyházak rendszeres látogatója volt. Saját bevallása szerint még életvitelszerűen is tartózkodott hosszadalmasabb ideig egy bordélyházban, hol maga a költő élettársát is egy örömlány személyesítette meg. Nem egyszer meggyűlt a baja törvénnyel, betörések és rablások fűződnek a nevéhez, több alkalommal újat húzott a törvény és az egyház embereivel, valamint gyilkossági ügyekbe is keveredett. Zűrös élete miatt nem egyszer kényszerült elhagyni a tartózkodási helyét, aminek következtében kóborlásra volt ítélve. Saját bevallása szerint feltételezett élete vége felé már jó útra tért és megbánta bűneit, de 1463-ban teljesen eltűnt és további írások sem maradtak fenn róla. Lehet, hogy tényleg jó útra tért és normális életet folytatott ezek után, de ezt már nem tudhatjuk meg…
George Byron (London, 1788 – Meszolóngi, 1824)
Ha a botrányhős kifejezéssel dobálózunk, biztosan akadnának olyanok, akiknek először Lord Byron személye ugrana be. Életútja kalandos és ezzel együtt megbotránkoztató is. Gyermekkora igencsak nehéz volt, az ifjú George csak nagybátyja halála után örökölt vagyont és címet magának. Fiatal korában még példaértékű eredményekkel zárta tanulmányait, ám hamar felfedezte, hogy örömöt igazából neki csak a nők és a polgárpukkasztás okozhat. Írásaiban a kor legnagyobb brit írók és költők munkásságát figurázta ki és vonta ezzel magára figyelmük mellett haragjukat is. Senkivel szemben nem mutatott tiszteletet, élvezte, ha mások orra alá törhet borsot. Emellett számtalan szeretőt tartott, így nem meglepő, hogy Don Juan legendáját is ő vetette papírra. Idővel kezdett nyilvánvalóvá válni biszexualitása, mivel a Földközi-tenger menti kalandozásai során nem egy, más és más kultúrából érkező férfit és nőt csábított el, vagy éppenséggel vette igénybe szolgálataikat. A család sem volt szent számára, saját féltestvérével is viszonyt folytatott, kitől még egy közös gyermekük is született. Ez Angliában igencsak nagy port kavart és még hű követői is kezdtek elfordulni tőle. Lassan kezdte elfogadni, hogy nem lel örömet eddigi életében, így forradalmának állt egy későbbi utazása során, ám mint kiderült utolsó kalandjának minősült…
Ady Endre (Érmindszent, 1877 – Budapest, 1919)
Sokak számára talán a legismertebb személy lehet ezen a listán Ady Endre, a magyar irodalom egyik meghatározó alakja, aki szintúgy egyedinek minősült magánéletét tekintve is. Már a gimnáziumi évei alatt belátta, hogy számára a kimaradás sokkal fontosabb a tanulásnál. Persze a nők társaságát sem vette meg, több viszonya volt élete során, bordélyházak rendszeres látogatója volt. Tartós kapcsolatot folytatott egy nála jóval idősebb férjes asszonnyal is, ki pénzelte Adyt és az utazásait, ám kapcsolatuk közel sem volt egészségesnek mondható, idővel el is váltak útjaik. Idővel elhatalmasodtak rajta függőségei, az alkoholfogyasztás egyre gyakoribb szerepet töltött be a költő hétköznapjaiban, mellette napi 3 doboz cigarettát is képes volt elszívni és persze a prostituáltak jelentős részét tették ki Ady szabadidejének. Utóbbiból fakadóan meg is betegedett, elkapta a szifiliszt, ami megnehezítette életét. Élete vége felé egy nála sokkal fiatalabb nővel kezdett viszonyt, akivel ugyan haláláig együtt maradt, de ez a kapcsolat sem volt harmonikusnak mondható. Ady Endre költészete és munkásságának jelentősége páratlan a magyar irodalomban, akárcsak az életstílusa is…
Charles Bukowski (Andernach, 1920 – Los Angeles 1994)
Charles Bukowski egy német-amerikai költő és író volt, kinek művei tükrözik sokszor a valóságot és az író személyét. Élete korai szakaszában már sok nehézségbe ütközött, aminek köszönhetően az ital felé fordult igencsak hamar. A közösségek előtt mindig is nyíltan beszélt alkoholizmusáról, műveiben sosem kertelt, nyers és lényegre törő módon fejezte ki magát. Kegyetlen őszinteség jellemezte őt. Hatalmas szoknyabolond hívén ismerték sokan, írásaiban is sokszor visszatérő elemek a női testek és az alkohol mámora. Kijelentései rendkívül megosztók voltak, mikor a rendszert és az élethez való hozzáállást képes volt könnyedséggel bírálni. Egyszer megkérdezték tőle, hogy mit tanácsolna a következő nemzedéknek, mire csak ennyit felelt: „Igyatok, b*sszatok, és szívjatok el szívjatok el k*rvasok cigarettát…”
Hunter S. Thompson (Louiseville, 1937 – Woody Creek, 2005)
Thompson egy amerikai író, újságíró és „filozófus” volt. Saját magára az „újságírás doktora”-ként hivatkozott, emellett megalkotta a Gonzo újságírás fogalmát, aminek lényege, hogy a tényeket nem valós elemekkel színezi meg az író az információ kiemelése érdekében. Ez nem is meglepő az ő személyét ismerve… maga is rabja volt a különböző tudatmódosító szereknek. Regényei többségét is illuminált állapotban szerezte. Talán a legismertebb alkotásai közé tartozik a Félelem és reszketés Las Vegasban, amiben egy (saját) „drogtúra” eseményeit tárja elénk, néhol végtelen pontos beszámolókkal egyes élményekről, máshol pedig a teljes káosz tárul elénk: hotelszobák teljes lerombolása, más személyek zaklatása, emberi élet veszélyeztetése és még sok más vétség róható a számlájára. A kábítószerek mellett az ital is jelentős szerepet töltött be az életében, a Rumnapló például az alkoholt helyezi középpontba, ahol a főszereplő (akit részben szintén magáról mintázott) halálra tervezi inni magát kihasználva, hogy a rum éppen csak drágább a víznél. Hunter S. Thompson rendkívül szórakoztató írásai, de mellette mégis megbotránkoztató életvitele erőteljesen megosztja az ő megítélését, sokak szerint józanul nem tudott volna maradandót alkotni…
Persze a sor itt még nem érhetne véget, a listára felférhettek volna olyan nevek, mint például Oscar Wilde, Dosztojevszkij vagy esetleg Csáth Géza, kik szintúgy nem tudtak parancsolni a függőségeinek vagy a társadalom számára nehezen voltak befogadhatók életvitelük és hozzáállásuk miatt.
