Gondolkodtál már azon, miért viselkedsz teljesen másként, amikor szerelmes vagy? Miért pörögsz túl, nem tudsz aludni vagy épp a felhők fölött jársz? Ebben a cikkben utánajárunk, milyen biológiai és kémiai folyamatok zajlanak le a testedben és az agyadban, amikor eltalál Ámor nyila. Mit csinál a szerelem az agyunkkal és miért érezzük néha úgy, mintha megőrültünk volna?
Mi is a szerelem valójában?
A szerelem jelenségét már az ókori görög filozófusok is tanulmányozták és azóta is rengeteg kutatás középpontjában áll ez a téma. Azonban a szerelemmel kapcsolatos elméletek közül egyik sem képes pontos magyarázatot adni, hiszen ez egy rettenetesen komplex érzelmi állapot. Egy-egy lényegi aspektusát képesek megállapítani: a szerelmes agyban lejátszódó neurális folyamatokat vagy a szerelemhez kapcsolódó társas mechanizmusokat, ezeken kívül még a lelki egészség nézőpontjából.
A szerelmeseket beszűkült látásmód és gondolkodás jellemzi a kapcsolat kezdeti fázisában, amely hatására a partnerükre összpontosítanak, a jó tulajdonságaikat elemzik, miközben a negatívakat figyelmen kívül hagyják. Az eufórián kívül gyakran hangulatingadozást is tapasztalhatnak, mivel könnyedén a szeretett fél függőjévé válnak, ráadásul a partner távolléte során szeparációs szorongást is élhetnek át. Az impulzivitás is jellemző a szerelmesekre, amely akár a másik fél intenzív védelmezésében is megnyilvánulhat. A másik iránt érzett erős szexuális vágy szintén a szerelem természetes velejárója, amely tovább fokozza az érzelmi intenzitást, az erős testi vágy sokszor mélyíti el az érzelmi kötődést és szorosabbra fűzi a kapcsolatot.
A különböző meghatározások egy pontban találkoznak: a szerelemben ott él a vágy, hogy közel kerüljünk egy másik emberhez és mély, intim kapcsolatot alakítsunk ki vele.
Mit csinál a szerelmünk az agyunkkal? – Avagy szerelmi biokémiai vihar
Bár a szerelem végtelenül sokféleképpen nyilvánulhat meg, a biológiai hátterét mindössze öt vegyület irányítja, ezek határozzák meg, hogyan érezzük magunkat, amikor szerelmesek vagyunk.
Az első fontos vegyület a phenil-etil-amin (röviden PEA), amelyet gyakran a „szerelem hormonjaként” is emlegetnek. Ez az anyag az agyban természetesen termelődik és különösen nagy mennyiségben van jelen a szerelem kezdeti szakaszában. Erősen fokozza az éberséget, a boldogságérzetet és a „pillangók a gyomorban” típusú izgalmat, éppen ezért köthető erősen a szerelem fellángolásához. Mindezek mellet eljut az agy jutalmazási központjába és megemeli a dopamin szintjét.
A dopaminnak köszönhetően ver gyorsabban a szívünk, pirul ki az arcunk, izzadunk, ezért érezhetjük azt, hogy fél méterrel a föld fölött lebegünk. Ez az élmény annyira intenzív lehet, hogy a dopaminfelszabadulás hasonlít ahhoz, amit bizonyos drogok (például a kokain) váltanak ki. Emiatt nem véletlen, hogy a szerelem sokszor függőségekhez hasonló viselkedésmintákat is előidézhet.
Amikor szerelmesek vagyunk, a szerotonin az agy egyik „józanító” vegyülete visszahúzódik a háttérbe. Ennek köszönhető, hogy ilyenkor gyakran elveszítjük a realitásérzékünket és csak a másik körül forognak a gondolataink. A szerelmes ember gyakran impulzív, szorongó vagy rögeszmés. A kutatások bebizonyították, hogy a friss szerelmesek szerotoninszintje alacsonyabb, mint az átlag és ez hasonlít a kényszerbetegségek (OCD) állapotára.
Az oxitocin a „kötődés hormonja”, amely az összes társas kapcsolatunkért felel. Legyen az család, barátok vagy szerelmesek között. Egy ölelés, egy puszi, egy simogatás, de még egy közösen eltöltött vacsora is növeli a kötődési hormon termelődését a szerelmesek között. Az intim együttlétek alatt valósággal elárasztja a testüket és ez a vegyület az egyik fő felelőse annak, hogy érzelmileg is egyre közelebb érzik magukat a másikhoz.
Endorfin, avagy a boldogsághormon ami alapvetően a fájdalomcsillapítására szolgál, ugyanis nemcsak csökkenti a fájdalmat, hanem rózsaszín ködöt ereszt a világra, amitől hirtelen minden egy kicsit szebbnek tűnhet. A rózsaszín köd hatására a szerelmesek könnyen elveszíthetik a realitásérzéküket: már nem úgy látják a partnerüket és a kapcsolatukat, ahogy azok valójában vannak, mégis egyre erősebben hajtja őket a vágy újabb és újabb közös, leginkább testi élmények felé.
Szerelem és a valóság
Fontos odafigyelnünk, hogy a partnerünkről ne alakítsunk ki egy idealizált képet, mivel ezek általában torz képek, felnagyított pozitív tulajdonságokkal rendelkeznek, miközben a negatívumokat figyelmen kívül hagyjuk. Az idealizálás során saját vágyainkat és szükségleteinket vetítjük a másikra, így nem a valóságot látjuk, hanem egy álomképet alkotunk. Azonban a PEA hatása nem tart örökké. A szervezet idővel toleranciát alakít ki, így a kezdeti intenzív érzések fokozatosan csökkennek. Ez a folyamat általában 12–18 hónap után kezdődik és a PEA szintje az agyban lecsökken. Ennek következtében a “rózsaszín köd” eltűnik és elkezdjük a maga valóságában látni a partnerünket és a kapcsolatunkat. Többnyire a romantikus kapcsolatok gyakran az idealizált kép összeomlása következtében érnek véget. Ezért fontos, hogy tudatosan kezeljük az idealizálás hajlamát és reálisan lássuk a partnerünket és a kapcsolatunkat. Az őszinte kommunikáció, az önismeret fejlesztése és a valóság elfogadása segíthet elkerülni a csalódásokat és fenntartani a kapcsolat egészségét.
Összegzésként
A szerelem, bár gyakran rózsaszín ködbe burkol, nem csupán érzések sorozata, hanem egy bonyolult biokémiai tánc az agyunkban és testünkben. Ezek a vegyületek alakítják hangulatunkat, viselkedésünket és kapcsolódásunkat, miközben olykor elhomályosítják a valóságot. Mégis, ez a rejtélyes köd nélkülözhetetlen része annak, hogy átéljük az intimitást, a vágyat és a mély emberi kapcsolatokat. Ha tudatosan figyelünk erre a belső folyamatra, könnyebben érthetjük meg önmagunkat és egymást, és talán megtanuljuk, mikor kell lehunyni a szemünket és mikor kell inkább tisztán látni.
