Serena Williams a 23 Grand Slam egyéni trófeájával a világ legjobb teniszezői közé tartozik. Mégis, ha a nevét halljuk, a pályán nyújtott sikerei mellett sokszor a merész öltözködési stílusa jut eszünkbe. Az egyedi, határokat feszegető divatérzéke még jobban kiemelte őt a többiek közül. A pályán tanúsított harcias mentalitásával nem meglepő, hogy Serena divatja is tükrözi kockázatvállaló személyiségét. Ez sem volt másképp a 2018-as Roland Garros tenisztornán, ahol egy fekete, testhez simuló cicaruhában lépett pályára.
Williams első körös győzelme után a sajtónak elmondta, hogy egy igazi harcosnak érezte magát, „mintha Wakanda harcos hercegnője” lenne, utalva a Fekete Párduc című filmre. Hozzátette: „Mindig is szuperhős akartam lenni, és ez az én módszerem arra, hogy az lehessek.” Az outfit nemcsak a sportesemény egyik legemlékezetesebb pillanata lett, hanem egy szimbólum is: az önkifejezés, a női erő és az identitás vállalásának szimbóluma.
Mindez azonban sokak számára kifogásolható volt. Bernard Giudicelli, a Francia Teniszszövetség elnöke úgy nyilatkozott, hogy az ilyen viselet „nem elfogadható”, és a jövőben „tisztelni kell a játékot és a helyet”, ezért megtiltotta a cicaruhák további viselését a Roland Garroson. Williams karrierje során korábban is számtalan kritikát kapott a bőrszíne, a hajviselete, a testalkata vagy éppen a ruházata miatt, de ez az eset különösen nagy vihart kavart. A közönség és a rajongók pedig felháborodtak. Sokak szerint Giudicelli döntése nem a sport iránti tiszteletről, hanem a női test feletti kontrollról és a konzervatív elvárásokról szólt. A kritikusok talán nem is sejtették, hogy Serena döntése mögött többről volt szó, mint divatról. Ez a ruha valójában egészségügyi okokból is fontos volt számára.
Williams ugyanis az előző évben adott életet első gyermekének, Olympiának. A szülés után súlyos tüdőembóliát kapott, ami kis híján az életébe került. Hosszú hetekig lábadozott, és a felépülés során kompressziós ruhát kellett viselnie a vérrögképződés elkerülése érdekében. A pályára lépés előtt többször volt újból problémája a vérrögökkel, így a párizsi bajnokság előtt sokat viselt nadrágot felkészüléskor, hogy a vérkeringése megfelelő legyen. Tehát a fekete catsuit nemcsak szimbolikus páncél volt, hanem egyben orvosi szükségszerűség is.
Serena később nyilatkozataiban megőrizte méltóságát: elmondta, hogy nincsen semmi kifogása Giudicelli döntése ellen, de szerette volna, ha megértik az öltözék valódi célját. Kiemelte a Nike támogatását, amely kiállt mellette és megértette őt, mint sportolót és édesanyát. A későbbiekben elmondta, hogy abban a pillanatban csak erre a megértésre volt szüksége. Többek közt a Nike-nak volt az egyik legjobb válasza: „Elveheted tőle a szuperhős jelmezét, de a szupererejét soha!”. Ezzel pedig a ruha betiltása után Serena továbbra is megőrizte az erejét és méltóságát. Szerencsére emellett rengeteg támogatást kapott, anyukáktól szerte a világon, és számos híresség is kiállt mellette a közösségi médiában. A történethez csatlakozott a tenisz nagyasszony Billie Jean King is, aki a női tenisz egyik úttörője. A közvélemény szemében Serena nemcsak egy ruhát és saját magát védte meg, hanem minden nőt, aki valaha is úgy érezte, hogy szabályok korlátozzák az önkifejezését.
Az eset hatása messzire gyűrűzött. 2019-ben a WTA, a női teniszezők szövetsége, módosította az öltözködési szabályait: engedélyezték a leggingset, rövidnadrágot és más kompressziós ruházatot is. Igaz, ez a döntés csak a WTA-tornákra vonatkozik, és nem automatikusan a Grand Slamekre, de mégis hatalmas előrelépés volt a női sportban. Serena története így vált többé egy fekete ruhánál. Ez a cicaruha a női test elfogadásának, az egészséghez való jog tiszteletének, a sporton belüli önkifejezés szabadságának jelképévé lett. A divat, amit viselt, üzenetté változott: az erő és a szabadság üzenetévé.
Így Serena Williams nemcsak a pályán győzött, hanem azon túl is. Azzal, hogy soha nem hagyta, hogy mások szabják meg, hogyan nézzen ki egy bajnok.
Talán éppen ezért a története ma is inspirál: hogy a női sportolók, az édesanyák, a nők mindenhol merjenek önmaguk lenni. Mert a sport, ahogy Serena példája mutatja, nemcsak eredményekről szól, hanem arról is, hogy kellenek olyan emberek, akik merészségükkel és bátorságukkal tovább feszegetik a határokat.
