Az ünnepek végezetével beköszöntött az év azon időszaka, mikor mindannyian szeretünk bekuckózni. Ilyenkor mindenki kedvenc időtöltése a filmnézés, amit gyakran megelőz egy hosszú folyamat; Mégis mit nézzünk ma? Ha felmegyünk egy filmajánló portálra, ugyanazok a címek jönnek velünk szembe újra és újra; Keresztapa, Viharsziget, Harcosok klubja három és társaik. Ezek mind kihagyhatatlanok, de lássuk be, mindannyian ismerjük őket. Mi lenne, ha most nem az örök klasszikusok kerülnének előtérbe, hanem azok, amiket kevésbé ismer a köztudat. Jöjjenek az én kedvenc gyöngyszemeim, amik szórakoztatnak, elgondolkodtatnak és napokig velünk maradnak.
Nincs baj, drágám (2022)
Az Olivia Wild által rendezett pszichotriller az első blikkre tökéletesnek tűnő kisvárosi életet szemlélteti. 1950-ben járunk, Alice tagja a helyi közösségnek és egy csodálatos házasságban él férjével. A szépség lassan megtörik, ahogy a nő elkezdi megkérdőjelezni a tökéletes világot maga körül. Ezek nyugtalanító jeleneteket szülnek, amik a film végén rámutatnak a sötét valóságra. Habár nem vált túl ismertté és nem lett kimagasló kategóriájában, a film vizuális stílusa és hangulata magával ragad. A főszerepet Florence Pugh és Harry Styles játszák. Hidd el, megér egy estét.
K-PAX – A belső bolygó (2001)
A tudományos-fantasy kategóriába sorolnám, de ez nem az a sci-fi ami a látványra vagy az effektekre helyezi a hangsúlyt. Az emberi kapcsolatokról és a gondolatébresztő kérdésekről szól. Kevin Spacey egy Prot nevű pácienst játszik, aki azt állítja, egy másik bolygóról érkezett a Földre. Protot elviszik egy híres kutatóintézetbe, ahol pszichiáterek keresik a magyarázatot a film alatt számunkra is megkérdőjelezhetetlennek tűnő állításaira. Dr. Powell próbálja megérteni, hogy valóban egy földönkívüli-e, vagy csak egy mélyen traumatizált ember. Habár a sztori elsőre furcsán hangozhat, egy nagyon érdekes és folyamatában építkező filmről beszélünk, amiben kétségbe vonjuk a valóságot. Aki szereti az Eredet féle befejezéseket, annak ez kötelező.
Becstelen Brigantyk (2009)
Jöhet egy Quentin Tarantino? A legszórakoztatóbb és legmerészebb filmje lett, ami a második világháború alatt játszódik, habár nem hagyományos háborús filmről beszélünk. Pofátlanul kegyetlen, brutális szereplőgárdával és színházi jelenetekkel. Nem dokumentumfilm jellegű, sokkal inkább karakterépítésre és dialógusokra koncentrál. A történet több szálon fut, amikoris a film végére a szereplők összekapcsolódnak. Nem egy történelem lecke, de kötelezően ikonikus.
Requiem egy álomért (2000)
Egyértelműen a legdurvább film a listán. A kábítószerek hatását és a függőség témáját boncolja a legnaturálisabb módon, amit ember el tud képzelni. A sztori négy fiatal életét követi végig, akik mind a saját álmaikat üldözik; elfogadás, szeretet és boldogság. Mi adja meg ezeket sokkal könnyebben, mint a kitartó munka és az emberi értékek alázatos követése? A drogok. Az eleinte örömet okozó szerek folyamatában bontják le a szereplők elméjét, amit a film szuper vágásokkal, szimultán jelenetekkel és félelmetes látványvilággal tesz még hátborzongatóbbá. A szereplők tönkre teszik kapcsolataikat, elvesztik egzisztenciájukat és végül összetörik álmaikat, amiket üldöztek. A befejezés örökre a fejedbe ég.
A nő (2013)
Egy csendes érzelmekkel teli intim sci-fi a közkedvelt Joaquin Phoenix bájos alakításával. Témája aktuálisabb, mint valaha, hiszen az emberi kapcsolatok hiányába ad betekintést. A közeli jövőben, ahol a mesterséges intelligencia robotok formájában is jelen van, a főszereplőnk beleszeret egy hangba. Nincsenek sorsfordító jelenetek, a technológiát nem démonizálva mutatják be ami leuralja társainkat. Csakis gyengéd, meleg és melankolikus játék, ami az emberi magányt és lényének fejlődését szemlélteti.
Truman Show (1998)
Akadnak filmek, amiket megéri megnézni, és vannak, amikre időről időre vissza kell térni, hogy minél többet lássunk benne. Olyan kérdést jár körbe, amihez mi élethelyzetünktől függetlenül mindig máshogy kapcsolódunk. Egy átlagos ember élete egy ideális világban a saját szokásaival, rutinjával. Minden túl ideális ahhoz, hogy a valóság legyen. Elképesztő részletességgel bontja fel a látszatot és mutat rá az igazságra. Minél többször látod, annál jobban elkápráz. Nincs lázadó hős, drámai fordulat. A film lényege, ami egyben aktuálissá teszi, a folytonos megfigyelés, a szabadság iránti vágy lassú kibontása. Egy tükör.
Vörös veréb (2018)
Szereted a kémthrillereket? Habár nem a legismertebbek közé tartozik, a hideg és kényelmetlen atmoszférája sokat dob az alapötleten. Egy titkosszolgálati program kényszerít egy nőt (Jennifer Lawrence), hogy saját testét és érzelmeit fegyverként használja. A túlélés kulcsa az alkalmazkodás. Kis vér, kis feszültség, kis erotika; minden, ami egy jó mozizáshoz kell.
2025 kedvence- A hosszú menetelés (2025)
Imádjuk a Stephen King adaptációkat, ha jól sikerülnek, és ez bizony elképesztően jól sikerült. A színészi játék dermesztően reális pillanatokat nyújtott és sok sötét jelenetet mutatott be annak ellenére, hogy maga a cselekmény végtelenül egyszerű. A történet egy szabályra épül; A menet addig tart, amíg csak egy ember marad talpon. Egy disztópikus világban egy csapat fiú elindul gyalog, nincs cél, a tét folyamatosan nő és nincs megállás. Gyakorlatilag a halálba gyalogolnak. Mi teszi mégis ezt a filmet lélegzetvesztővé? Az emberi kapcsolatok alakulása. A monotonitás talaján nem csak fizikai próbatételekbe ütköznek. Döntések és történetek születnek a barátságról, vágyakról és a félelmekről. Egy rendszer, ami rákényszeríti őket a kihívásra, ahol nem a cél számít, hanem az út, és hogy meddig képes az ember elmenni.
