Beszélgessünk a FoMO-ról!
Biztosan sokan találkoztatok már azzal a kellemetlenséggel , amikor azt érzitek, hogy ha nem mentek el valahova, vagy nem vagytok valaminek a részesei, feje tetejére áll -ha nem is az egész- de a ti világotok biztosan . De mi is ez pontosan, honnan eredhet, és mit tehetünk annak érdekében, hogy enyhítsük? Ebből a cikkből kiderül.
A FoMO, (a Fear of Missing Out) először 2004-ben került a köztudatba, hiszen ekkor figyelték meg először jobban, tehát egy viszonylag új dologról beszélünk. Legtöbbször két részre különíthetjük el. Az első a realizáció, hogy most egy olyan szituációban vagyunk, ahol fenn áll a lehetőség, hogy kimaradunk valamiből, aminek más emberek a részesei, vagy esetleg esélyt látunk rá, hogy valami olyan történjen ott, ami jobb irányba tereli az életünket. A második része pedig nem más, mint egy kényszeres viselkedés annak érdekében, hogy fenntartsuk a kapcsolatainkat a lehető legjobban és legszorosabban. Ez sokszor nézhet ki például nálunk, egyetemistáknál, úgy, hogy elmegyünk egy szerdai buliba, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem ez a legokosabb döntés, és emiatt kedvünk sincs annyira, vagy akár az is ilyen, amikor a telefonunkon lógunk akkor, amikor épp a barátainkkal vagyunk.
Nagyon összetett és komplex a felépítése, hiszen az okai sok mindennel kapcsolatban állnak, de az egyik legfőbb ezek közül a vágy arra, hogy tartozzunk valahová, és hogy a meglévő kapcsolatainkat a lehető legstabilabbá, és szorosabbá tegyük. Egy fokkal nehezít a helyzeten a telefon jelenléte az életünkben, hiszen minden másodpercben online lehetünk vele, és nyomon követhetjük több száz, vagy akár több ezer ember mindennapját, ráadásul nem is az igazit, hanem annak egy kipolírozott verzióját, amihez mi, emberek, nem vagyunk úgy igazából hozzászokva, hiába tűnik már természetesnek.
De mit tehetünk ellene, vagy mit tegyünk azért, hogy enyhítsük?
Először is fontos dolog belátnunk, hogy a FoMO tulajdonképpen negatív érzelmek köre. Ilyenkor egyik rossz érzés fakad a másikból, mintha láncreakcióban lennének egymással. Tehát, ha rossz kedvünk van és unatkozunk, ne az instagramban keressük a mentsvárat, hogy elterelje a figyelmünk, és jobb kedvre derítsen, hiszen az alapból is egy pillanat alatt el tudja rontani a kedvünk, még akkor is, ha egyébként nincsen semmi baj. Mindezek ellenére egyáltalán nem ördögtől való dolog, de meg kell tanulnunk egy kicsit okosabban, tudatosabban használni, hogy csak pozitív irányba változtassa a hangulatunkat.
Gondolkodj reálisan!
Hajlamosak vagyunk ilyenkor túlfantáziálni a dolgokat, és azt képzelni, hogy mindenki élete legjobb napját éli meg épp, epekedve nézzük, hogy ki merre jár, és biztos nagyon jól érzi magát. Fontos ilyenkor emlékeztetni magunkat, hogy hiába tűnik így, a valóság biztos, hogy nem annyira tökéletes, mint ahogy mi elképzeljük. Ilyenkor csak az agyunk játszadozik velünk, hiszen mi nem vagyunk ott, és nem látjuk, mi történik pontosan.
Fontossági sorrend
Be kell látnunk, hogy az életben azok a dolgok tesznek boldoggá, amikre figyelmet fordítunk. Ha a rosszakra figyelünk, abból semmi jó nem sülhet ki. Így hát, amikor épp úgy érezzük, hogy kimaradunk valamiből, át tudjuk fordítani az egész szituációt, és például azt látni a dolgokba, hogy most van időnk magunkra, vagy meg tudunk csinálni olyan dolgokat, amikre eddig nem volt időnk, el tudunk menni találkozni valakivel akit rég nem láttunk, stb. Előnyünkre válik tehát olyan dolgokat tartani a fókuszban, amik nekünk jók, és jó érzéssel töltenek el, és úgy beosztani az időnket, hogy a lehető legjobban feltöltődjünk minden téren.
Összességében, ha a FOMO-ról beszélünk, nem az a fő cél, hogy “meggyógyítsuk” vagy eltűntessük ezt, hiszen valamilyen szinten normális dolog ilyet érezni. A fő cél, amit a szemünk előtt kell lebegtetni az az, hogy megtanuljuk irányítani olyan szinten, hogy soha ne uralkodjon el rajtunk teljesen.
