Szinte biztos, hogy mindenkivel előfordult már olyan, hogy egy határidős feladat elkészítését az utolsó utáni pillanatig halogatta. Vajon mi lehet ennek az oka és hogyan kerülhetjük ezt el?
Egy hosszú beadandó megírása vagy esetleg egy nehéz házimunka mindenkin kifogott már legalább egyszer, valamint csak akkor végezte el, amikor már nem volt lehetőség tovább halogatni. Arra gondolhatunk először, hogy simán csak a saját lustaságunknak vagyunk az áldozatai, de ez nem teljesen igaz.
Miért csináljuk?
Többféle oka lehet annak, ha kötelezettségeinket a szőnyeg alá söpörjük és csak a határidő lejárta előtt kezdünk neki. Sok esetben egyszerűen a motiváció hiánya váltja ki mindannyiunkból, hogy ne végezzük el feladatainkat. Ezt legtöbbször az okozhatja, hogy csak szimplán nem találjuk elég érdekesnek vagy érdemesnek teendőinket annyira, hogy végezzünk velük. A félelem is szerepet játszhat ebben. Esetenként, amikor komolyabb tétje van munkánknak és mivel tartunk a kudarctól és a rossz teljesítménytől, ezért minél később kezdünk neki. Ebben az esetben nem az adott teendőt toljuk magunk előtt, hanem leginkább a vele járó stresszt akarjuk elkerülni és csak a legutolsó pillanatban szembenézni azzal. Érzelmi háttere is van halasztásainknak. Egyszerűen minden embernek vannak nehezebb időszakai és rosszabb napjai az életében. Iyen esetekben igazán megpróbáltató lehet teljesíteni, ráadásul egy határidő igencsak megnehezítheti a helyzetünket. Néhányunk csupán kevésbé jól tudja beosztani az idejét és kevésbé jól méri fel feladatainak időigényességét és ilyenkor könnyen megtörténhet az, hogy egy adott tennivalónk egyszerűen a határidő vége előtt lesz kész. Természetesen ezeken kívül és ezeknek a kombinációi is lehetnek felelősek munkánk el nem végzésében.
Mit tehetünk ellene?
Megoldás lehet, ha tisztában vagyunk a problémával. Van pár hasznos trükk, amivel könnyedén kiküszöbölhetjük a problémát és nagyobb megerőltetés nélkül végezhetjük el feladatainkat. Nagy segítséget nyújthat, ha időben fel tudjuk mérni kötelezettségünk súlyát, fontosságát és hosszát, ezáltal fel tudjuk mérni mennyi időt vehet igénybe és így előre fel tudjuk kisebb részekre osztani teendőnket a hatékonyabb teljesítmény érdekében. Továbbá érdemes belegondolni, hogy milyen következménnyel járhat az, ha munkánk az idő hiányában nem lesz jó minőségű, mint amilyen az elvárt lenne. Ez a fajta gondolkozásmód is segíthet megelőzni, hogy ne mindent a lehető legkésőbb oldjunk meg. Egy jól kidolgozott napi rutin nagy részben hozzájárulhat a hatékonyabb feladatmegoldásunkhoz, ezáltal nem leszünk saját halogatásunk áldozatai. Emellett sok más pozitív velejárója is van egy kényelmes és jól behatárolt napirendnek. Az egyik leghatékonyabb segítség az az, ha megpróbálunk minden zavaró tényezőt kizárni és csak a munkánk teljesítésére koncentrálni, ezáltal nagyban megkönnyítjük saját dolgunkat. Végül egy nagyon egyszerű tipp: elég csak belegondolni, hogy milyen jó érzés végezni teendőnkkel és utána mennyivel felszabadultabbnak érezhetjük magunkat a nap végén.
Összességében a halogatás egy mindenkit érintő probléma, de könnyen kezelhetővé válik, ha észrevesszük a hibánkat és megvan bennünk a hajlandóság arra, hogy elengedjük ezt a rossz szokásunkat. Pár egyszerű trükkel és egy kis akarattal igencsak megkönnyíthetjük saját helyzetünket és magunk mögött hagyhatjuk a problémát. Ugyanakkor a változás olykor nehéz lehet és nem mindig sikerül elsőre, de ha szem előtt tartjuk azt a tényt, hogy ez a mi érdekünket szolgálja, akkor rövid idő alatt észrevehetjük, hogy mennyivel hatékonyabbak vagyunk és közelebb kerülünk ahhoz a célhoz, hogy ne mindent az utolsó pillanatra hagyjunk.
