A 2023-as nyári átigazolási időszak legnagyobb szenzációi között volt említhető, hogy a Közel-Kelet egyik leggazdagabb országának számító Szaúd-Arábia legnagyobb focicsapatai óriási pénzeket költöttek arra, hogy nagynevű, túlnyomórészt 30 évnél idősebb labdarúgókat csábítsanak magukhoz, olyan álomfizetésekkel, amelyeket Európában sosem kaphattak volna meg. Korábbi csapataiknak pedig olyan átigazolási összeget kínáltak, melyre habozás nélkül bólintottak rá. A szaúdi futballprojekt jelenleg többnyire csak hangzatos kijelentésekből és a hihetetlen mennyiségű pénzköltésből áll, de vajon mire lehet elég a szinte végtelen pénztárca?
A sportswashing csúcsterméke
A sportswashing kifejezés gyakran merül fel, amikor a szaúd-arábiai futballról van szó. De mit is jelent ez pontosan? Nagyjából annyit, hogy például egy nemzet, jelen esetben Szaúd-Arábia a sportot, annak fejlesztését, népszerűsítését használja fel arra, hogy elvonja a figyelmet bizonyos ellene felmerült kritikákról, és szimpátiát keltsen az emberekben. Hasonló jelenség a greenwashing, mely esetében például óriási cégek a környezetvédelmet használják ilyen jellegű célokra. Szaúd-Arábiát rengeteg kritika éri emberi jogi kérdésekben, a férfi-női egyenlőség kérdésében, illetve többek között a szólásszabadság hiányát is felemlegetik az országgal kapcsolatban. Mint a világ egyik vezető olajtermelő nagyhatalma, a szaúdiak az imázsuk javítására arra fordíthatnak elképzelhetetlen mennyiségű pénzt, amire csak akarnak, és ebben a futballnak központi szerep jutott.
A szaúdi foci története és a PIF felbukkanása
A szaúdi profi liga története az 1976-77-es szezonban indult útjára, jelenleg pedig a nem éppen előkelő 27. helyet foglalja el az Opta ranglistáján, mely a világ legjobb bajnokságait igyekezett felsorolni egy előre meghatározott 0-tól 100-ig terjedő skálán, amelyen a szaúdi liga 71,94 ponttal végzett, a legmagasabb pontszám pedig 87,66 volt. A 4 legnagyobb csapatnak az Al-Ahli, az Al-Ittihad, a rekordbajnok Al-Hilal, valamint az Al-Nassr számít. Ez a 4 csapat rendkívüli jelentőséggel bír a történetünkben: ugyanis az ország első embere, a koronaherceg által tulajdonolt PIF (szaúdi Állami Befektetési Alap) ebben a 4 csapatban egyaránt többségi tulajdonrészt vásárolt 2023 júniusában, ezzel lefektetve az alapot a későbbi eszement költekezésnek. A PIF a többségi tulajdonosa az angol első osztályban szereplő Newcastle Unitednek is, amelyet 2021 októberében vettek át, és az akkor még kiesőjelölt csapat másfél szezon alatt odáig jutott, hogy a 2023-24-es szezonra kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájába.
Az első fecske, és akik őt követték
Az ekkora projektekhez mindig szükséges egy húzónév, egy arc, akivel a nagyközönség azonosítja azt, ami történik. A szaúdi futballprojekt arca pedig nem más, mint Cristiano Ronaldo. A labdarúgás történetének egyik legnagyobb játékosa a Piers Morgannel készült óriási port kavart interjúja után, 2022 novemberében szerződést bontott a Manchester Uniteddel, majd a számára könnyes búcsúval véget ért katari világbajnokság után robbant a bomba: a szaúdi Al-Nassr gárdája 2 évre szóló szerződést kötött az ötszörös aranylabdás világsztárral, aki egy egészen hihetetlen, évi 200 millió eurós fizetést kap jelenlegi munkaadójától. Az igazi őrület azonban fél évvel később történt: a PIF által történt felvásárlás után csak a már említett nagy négyes majdnem 850 millió eurót költött új játékosokra, és ebben az összegben olyan világsztárok, mint N’Golo Kanté, vagy az akkori legfrissebb aranylabdás Karim Benzema benne sincsenek, hiszen ők ingyen érkeztek mindketten a bajnoki címvédő Al-Ittihadhoz. A teljesség igénye nélkül olyan sztárok érkeztek a PIF-hez tartozó csapatokhoz, mint Fabinho, Riyad Mahrez, Aymeric Laporte, vagy épp Neymar.
Repedések a pajzson, mit hozhat a jövő?
Noha nem csak a 4 legnagyobb csapat igazolt olyan játékosokat, akiknek a nevét az európai karrierjük alapján jól ismerhetnek a futball kedvelői, a közép- valamint kiscsapatok bajnoki meccsein így is rendkívül kevés szurkoló van jelen. A focistáknak sincs könnyű dolguk, amikor az időjárási körülményekhez, vagy helyi szokásokhoz való akklimatizációról van szó. Ékes példa erre Jordan Henderson, aki a Liverpoolt hagyta ott a középcsapatnak számító Al-Ettifaq hívására, amely miatt ekkor rengeteg kritika érte, azonban mindössze fél év után újra Európában játszik, ugyanis képtelen volt megszokni a környezetét. A korábban már említett Aymeric Laporte is beszélt arról egy interjúban, hogy vele együtt számos frissen igazolt játékos elégedetlen a biztosított munkakörnyezettel, valamint bizonyos nekik tett ígéretek be nem tartásával. Noha Cristiano Ronaldo időről időre hangzatosabbnál hangzatosabb ígéreteket tesz a szaúdi liga színvonalát illetően, a közel-keleti ország labdarúgása jelenleg óriási lemaradással követi az európai elitet, a felzárkózás pedig egy rendkívül időigényes folyamat lesz, a hozzá szükséges szürkeállomány kiépítése pedig nem csak pénz kérdése.
