Az 1976-os Forma-1-es szezon

Noha a Forma-1 az elmúlt évek többségében nem szolgált túl sok izgalommal a világbajnoki címek terén (az egyetlen kivételt a közelmúltból a 2021-es szezon jelentette), ugyanakkor az autóversenyzés királykategóriája is képes olyan szezonokat produkálni, melyek örökre beleégnek a sportág szerelmeseinek emlékezetébe. Talán nincs is jobb példa effajta idényre az 1976-osnál, mely annyira legendás, hogy 2013-ban mozifilm készült róla. Cikkünkben erről a szezonról olvashattok.

Előzmények, a szezon kezdete

1976-ban úgy vágtunk neki az aktuális F1-es szezonnak, hogy a sport trónján a Ferrari ült, az olasz istálló első számú versenyzőjének pedig 1975 egyéni világbajnoka, az osztrák Niki Lauda számított. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az első 6 futamból 5-öt Ferrari versenyző, 4-et maga Lauda nyert meg. Rendkívül egyoldalúan indult tehát az idény, könnyű Lauda címvédést vetítve előre. Aztán a Forma-1 mezőnye Németországba utazott az évad 10. versenyhétvégéjére…

1976. augusztus 1.

Az 1976-os német nagydíjat megelőző 9 futamon Lauda akkoriban tetemesnek számító 23 pontos előnyt autózott ki magának legnagyobb üldözője, a Mclaren csapatában első szezonját töltő brit James Hunt előtt. Németországban ekkoriban a világ egyik legveszélyesebb versenypályájaként számontartott Nürburgringen, annak is majdnem 23 kilométeres, Nordschleife szakaszán tartották, amely a legideálisabb körülmények között is elképesztő kihívást jelentett a legjobb versenyzőknek is. A verseny napján azonban óriási eső esett, így több versenyző, élükön Laudával a verseny törlése mellett szólalt fel, a nagydíj azonban végül megrendezésre került. A pole-pozícióból Hunt indulhatott, Lauda pedig közvetlenül riválisa mögött végzett az időmérőn. A futamon a mezőny többsége esős körülményekre tervezett gumikon rajtolt, azonban a gyorsan száradó pálya miatt már az első kör után kerékcsere mellett döntöttek, így Lauda is. A verseny második körében, miközben az élen autózókhoz képest kialakult hátrányát igyekezte behozni, Lauda az egyik kanyarban elvesztette irányítását autója felett, amely egy szalagkorlátnak csapódott, majd kigyulladt, miközben visszagurult a pályára. Az autóba ezután belecsapódott a Lauda mögött érkező Harald Erlt és Brett Lunger is, a közvetlenül mögöttük autózó Guy Edwardsnak azonban sikerült elkerülnie a lángoló roncsot. Az osztrák világbajnok ennek a 3 versenyzőnek, valamint rajtuk kívül Arturo Merzarionak köszönheti az életét, ugyanis ők 4-en mentették ki a lángok közül, ahol majdnem egy teljes percet töltött. Laudát súlyos égési sérülésekkel szállították kórházba, arról nem is beszélve, hogy rengeteg mérgező füst került a tüdejébe. A baleset utáni törmelék eltakarítását követően a versenyt végül újraindították, a nyertes Hunt volt. A Nürburgring Nordschleife ekkor adott utoljára otthont Forma-1-es futamnak.

A monzai csoda és a szezon lezárása

Lauda a baleset után kritikus állapotban volt, az orvosok annyira nem bíztak a túlélésében, hogy egy pap még az utolsó kenetet is feladta neki. Az osztrák saját elmondása szerint ezután még jobban küzdött az életben maradásért és a mielőbbi felépülésért. Egészen elképesztő, de mindössze 42 nappal a balesete után Lauda rajthoz állt a Monzában megrendezett olasz nagydíjon. A futamon ráadásul egészen elképesztő teljesítménnyel a 4. helyen végzett, míg Hunt, aki Lauda távollétében a hátrányát mindössze 2 pontosra faragta, a bajnoki összetettben kiesett. Hunt az olasz kiesés után zsinórban két futamgyőzelmet szerzett, míg Lauda egyszer nem szerzett pontot, egyszer pedig harmadik helyen futott be, így a szezon utolsó versenyének, a japán nagydíj előtt Lauda mindössze 3 ponttal vezetett riválisa előtt. A futamot Fujiban rendezték, az időmérőn Hunt a második, Lauda a harmadik rajtpozíciót szerezte meg. A verseny előtt óriási eső esett, ami kitartott a futam kezdéséig, így a versenyzőkre óriási feladat várt. A 2. kör végén aztán Lauda az egész világot meglepve a boxba hajtott és nemes egyszerűséggel kiszállt az autójából, ugyanis elmondása szerint túl veszélyesnek tartotta a körülményeket. Huntnak így a harmadik helyen, vagy annál jobb pozícióban kellett végeznie, és övé volt a bajnoki cím. Ez végül sikerült is az angolnak, ugyanis felért a dobogó legalsó fokára, és megszerezte karrierje első, és végül egyetlen világbajnoki címét, tette mindezt úgy, hogy a 73 körös futam 61. körében defektet kapott, és az 5. helyről kellett magát visszaküzdenie.

Hajsza a győzelemért

Az 1976-ban történtek, valamint Hunt és Lauda rivalizálása annyira beleégett az emberek emlékeibe, hogy végül 2013-ban mozifilm készült róla, Hajsza a győzelemért címmel. A filmet Ron Howard rendezte, Laudát Daniel Brühl, Huntot pedig Chris Hemsworth játszotta. A Hajsza a győzelemért nagyjából 38 millió dollárból készült és kevéssel 100 millió dollár bevételt szerzett világszerte és a kritikusoktól, valamint a nézőktől is többségében pozitív kritikákat kapott.

Author

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *