Szerintem túlzás nélkül elmondható az, hogy egyes esetekben hajlamosak vagyunk szituációkon (legyen az meg vagy meg nem történt), beszélgetéseken vagy épp akár múltbéli eseményeken is órákon, napokon vagy akár heteken keresztül rágódni. Vagy éppen agyalni azon, hogy mi lett volna, ha máshogy reagálunk, mi lett volna, ha mást válaszolunk vagy esetleg mi lett volna, ha egy teljesen más úton járunk. Ha magadra ismersz, akkor egy tipikus overthinker vagy, hogy szépen magyarosan fejezzük ki magunkat, egy túlgondoló.
De mi is az a túlgondolás? A túlgondolás az a jelenség, ami akkor jön elő, amikor egyes gondolatok olyan szinten sokáig foglalkoztatják az elménket, hogy már hosszabb távú nyugtalanságot okoznak. Általában a túlgondolást leginkább kettő dolog okozza, vagy a múlt eseményeit boncolgatjuk vagy azon aggódunk, hogy a jövő miképpen fog alakulni. Racionálisan végig gondolva ez teljesen fölösleges, mert a múltat nem tudjuk megváltoztatni a jövőn pedig hiába aggódunk és játsszuk le a fejünkben az egyes események tizenötödik lehetséges forgatókönyvét, könnyen megeshet, hogy a tizenhatodik módon fognak elsülni a dolgok. Akkor mégis miért csináljuk, ha nincsen sok értelme és leginkább negatívan hat ránk?
Egyes esetekben tisztában vagyunk azzal, hogy épp túlgondolunk valamit, máskor viszont tudatunk ellenére esünk bele ebbe a csapdába és egy egyszerű elmélkedés igen hamar túlgondolásba csap át. Nézzünk meg pár olyan esetet, amikor előléphet ez az állapot.
Ha maximalista vagy, nagy eséllyel többször gondolsz túl helyzeteket. A maximalista emberek elég magas elvárásokat állítanak maguk és néha mások elé is. Sanam Hafeez neuropszichológus azt fogalmazta meg, hogy maximalisták hajlamosak túlgondolni, mert eluralkodik rajtuk a kudarctól való félelem és a tökéletesség igénye, ami ahhoz vezethet, hogy a hibáikat és döntéseiket újra és újra lejátsszák majd kritizálják azokat.
A szégyenérzet is okozhat túlgondolást, biztosan mindenki tapasztalta már, hogy egy korábbi esemény miatt kellemetlenül érezte magát és szégyenkezett miatta. Ilyenkor az ember szívesen visszaforgatná az idő kerekét, hogy újra élje és megváltoztassa azt, amit akkor rosszul csinált. Előfordulhat, hogy egy kapcsolat vége vagy éppen csak egy túl jól sikerült buli utáni reggel váltja ki ezt belőlünk és bizonyos mértékig ez lehet építő hatású, hiszen tudunk tanulni a hibáinkból, de azon túl inkább rombolja a mentális állapotunkat.
A döntésképtelenség is gyakran összefügg a túlgondolással. Bár hasznos lehet, ha pro és kontra listát készítünk a lehetőségek mérlegelésére, ez a módszer könnyen a visszájára fordulhat és igen hamar áteshetünk a ló túloldalára. Amikor állandóan az opciók között kattogunk, gyakran nem jutunk előrébb, sőt, sokszor inkább megrekedünk, mivel a folyamatos hezitálás és a tökéletes döntés keresése frusztrációhoz vezethet. Pedig sok esetben elég lenne a megérzéseinkre hallgatni, és így elkerülhetnénk a túlzott elemzést és a felesleges köröket.
A kognitív torzítások sem segítik a túlgondolókat, ezek olyan automatikusan fellépő negatív gondolatokokat eredményeznek, amelyekkel sokszor hibásan értelmezik a helyzeteket és negatív érzelmi állapotot vonnak maguk után. David Burns a 80-as években terjesztette el ezeknek a leggyakoribb elnevezését, nézzünk meg párat, amik ismerősek lehetnek. Ilyen például a túláltalánostítás, ilyenkor egyetlen rossz történés után azt a következést vonjuk le, hogy az újra és újra meg fog történni. A katasztrofizálás esetén jönnek elő a „Mi van ha?” kérdések, a lehető legrosszabb forgatókönyvekkel. Vagy esetleg a gondolatolvasás, amikor az egyén szinte biztos arról, hogy mások mit gondolnak róla és nem veszi figyelembe, azt, hogy az reális-e.
Nyilván mindenkivel előfordul, hogy túlgondol, de ha túlzottan sokat tesszük ezt, akkor az kihathat a mindennapjainkra és a mentális egészségünkre is. A túlgondolás olyannyira át tudja venni az irányítást, hogy azon kapjuk magunkat, hogy a nap túlnyomó részében más sem csináltunk, csak gondolkoztunk. Ennek a hatása megmutatkozhat többféleképpen, megnő a stressz szint, a döntések meghozása még nehezebbé válik és egyes esetekben túlzott bűntudat, fejfájás vagy akár alvási problémák is felléphetnek.
Mit tehetünk az ellen, hogy ezt elkerüljük? A legjobb megoldás, ha minél jobban megpróbáljuk elterelni a gondolatainkat, például egy jó könyvel, filmmel sorozattal vagy bármilyen tevékenységgel, amit igazán élvezünk csinálni. Vannak légzőgyakorlatok is, amiket tudunk alkalmazni és segíthetnek. Ilyen például a doboz technika, amelyet még a katonák a fronton is alkalmaztak a stressz leküzdésére. Viszont, abban az esetben, ha észrevesszük, hogy túl nagy teret nyert a túlgondolás és már nem tudjuk irányítani, akkor érdemes egy szakember segítségét kérni.
