Gondolkodtál már azon, hogy miért találod magad újra és újra ugyanabban a helyzetben?
Hogy miért tűnik úgy, mintha a különböző kapcsolataid valójában nagyon is hasonlítanának egymásra? Ebben a cikkben utánajárunk, miért vonzódunk újra és újra hasonló emberekhez és milyen pszichológiai folyamatok állnak ennek a hátterében.
Ismerős minták, ismerős érzések
Az egyik legfontosabb magyarázat az úgynevezett „ismerősség elve”. Az emberi agy alapvetően arra törekszik, hogy biztonságban érezze magát és ehhez gyakran nem az újat, hanem az ismerőset választja. Ez elsőre logikusnak tűnik, de van benne egy csavar. Az ismerős nem feltétlenül jelent jót. Ha valaki olyan közegben nő fel, ahol például a szeretet feltételekhez kötött, vagy ahol a konfliktusok gyakoriak voltak, akkor ezek a minták válnak számára természetessé. Később, felnőttként is olyan kapcsolatokat kereshet tudat alatt, amelyek ezt az érzést idézik fel. Nem azért, mert ezt akarja. Hanem mert ezt ismeri.
Kötődési minták a háttérben
A pszichológia ezt a jelenséget a kötődéselmélettel próbálja megmagyarázni. A korai tapasztalataink alapján kialakul egyfajta belső térképünk arról, hogyan működnek a kapcsolataink. Egyesek biztonságosan kötődnek, könnyen bíznak másokban és nem félnek az intimitástól.
Mások inkább szorongóak, folyamatos megerősítést keresnek és félnek az elutasítástól.
És vannak, akik elkerülők, nehezen engednek közel bárkit, mert a közelség számukra inkább fenyegető, mint megnyugtató.
Ezek a minták nemcsak azt befolyásolják, hogyan viselkedünk egy kapcsolatban, hanem azt is, hogy kit választunk. Például gyakori dinamika, hogy egy szorongó kötődésű ember egy elkerülő típushoz vonzódik. Az egyik közeledik, a másik távolodik és ez a feszültség újra és újra ugyanazt a mintát erősíti meg.
Kutatások is alátámasztják, hogy nem véletlenszerű, kikhez vonzódunk. A kötődéselmélet, amelyet John Bowlby és Mary Ainsworth dolgozott ki azt állítja, hogy a korai kapcsolataink meghatározzák, hogyan működünk később a párkapcsolatokban. A gyerekkorban kialakult kötődési minták nem tűnnek el, hanem átíródnak a felnőtt kapcsolatainkra.
Ez nemcsak elmélet, több kutatás is kimutatta, hogy az emberek gyakran olyan partnereket választanak, akik hasonló kötődési mintával rendelkeznek. Egy vizsgálat például arra jutott, hogy az emberek nagyobb valószínűséggel vonzódnak olyan személyekhez, akik érzelmileg illeszkednek hozzájuk, még akkor is, ha ez a minta nem egészséges.
Egy másik fontos megállapítás, hogy ezek a minták már nagyon korán kialakulnak, és hosszú távon befolyásolják, hogyan reagálunk közelségre, konfliktusra vagy akár elutasításra. Vagyis amikor úgy érezzük, hogy valaki pont az esetünk, sokszor nem a véletlenről van szó, hanem arról, hogy az illető valamilyen módon illeszkedik a bennünk már meglévő érzelmi mintákhoz.
Önmagunk visszatükröződése
Nemcsak a múltunk, hanem az önképünk is szerepet játszik abban, hogy kit választunk. Az emberek hajlamosak olyan partnert keresni, aki megerősíti azt, amit önmagukról gondolnak. Ha valaki úgy érzi, hogy nem elég jó, könnyen kerülhet olyan kapcsolatba, ahol ezt az érzést újra átéli. Ez elsőre ellentmondásosnak tűnhet, de miért választanánk valakit, aki nem bánik velünk jól? A válasz az, hogy a megszokott érzések, még ha negatívak is, de kiszámíthatóbbak, mint az ismeretlenek. Az agyunk gyakran a kiszámíthatóságot választja a valódi jólét helyett.
A „kémia” mögött
Sokszor azt mondjuk: „egyszerűen működött a kémia”. Ez a kémia azonban nem teljesen véletlenszerű. A vonzalom gyakran abból fakad, hogy a másik ember valamilyen módon aktiválja a bennünk lévő érzelmi mintákat. Ez lehet izgalom, bizonytalanság, vágy vagy akár hiányérzet is. A probléma ott kezdődik, amikor ezt az intenzitást összekeverjük azzal, hogy ez biztosan jó. Pedig nem minden erős érzés jelent egészséges kapcsolatot.
Ki lehet ebből lépni?
A jó hír az, hogy ezek a minták nem véglegesek. Az első lépés a felismerés. Amikor észrevesszük, hogy hasonló helyzetek ismétlődnek az életünkben, már közelebb kerülünk a változáshoz.
Az önismeret kulcsfontosságú. Érdemes feltennünk magunknak néhány kérdést:
- Miért pont ilyen emberekhez vonzódom?
- Mit érzek ezekben a kapcsolatokban?
- És mi az, amit valójában keresek?
Fontos az is, hogy különbséget tegyünk az ismerős és az egészséges között. Ami elsőre unalmasnak vagy túl nyugodtnak tűnik, az sokszor valójában egy stabilabb, kiegyensúlyozottabb kapcsolat lehet.
Összegzésként
Sokan ezt egyszerű véletlennek gondolják, pedig a pszichológia szerint egyáltalán nem az. Az, hogy kikhez vonzódunk, sokkal inkább rólunk szól, mint a másik emberről. Az, hogy újra és újra hasonló embereket választunk, nem a véletlen műve. A múltunk, a kötődési mintáink és az önképünk mind alakítják a döntéseinket sokszor anélkül, hogy tudnánk róla. A kérdés nem az, hogy miért történik ez velünk, hanem az, hogy felismerjük-e a mintákat és merünk-e változtatni rajtuk. Mert lehet, hogy nem feltétlenül a típusunkat kell megtalálnunk, hanem azt kell újragondolnunk, hogy mit jelent számunkra valójában egy kapcsolat.
