Beköszöntött a téli időszámítás, rövidülnek a nappalok és ez azt is jelenti: egyre gyakrabban hallunk panaszkodó szavakat arról, hogy milyen hamar sötét van. Ez a jelenség minden évben nagy kihívást jelent sokak számára, hiszen inkább vagyunk fáradékonyabbak és ingerültebbek, mint más évszakokban. De vajon milyen lehet az élet egy olyan helyen, ahol hónapokon keresztül nyoma sincs a napsütésnek, ahol éjjeli sötétségben és nagy hidegben telnek a mindennapok? Tartsatok velem a norvégiai Longyearbyen városába! Ki tudja, ez a meglepetésekben gazdag hely talán még a bakancslistátokon is helyet kap.
Egy kis földrajz
Longyearbyen a Jeges-tengeren található Spitzbergák szigetcsoport legnagyobb települése. Leginkább arról vált híressé, hogy bizony vannak olyan hónapok, amikor 24 órán keresztül nem kel fel a nap. Ennek egyszerű a magyarázata: a város a sarkkörön túl helyezkedik el, ezért október végétől február közepéig a „sarkköri sötétség” jellemzi a mindennapokat. Kárpótlásul április közepétől augusztus közepéig „sarkköri világossággal” számolhatunk, amikor is egész nap élvezhetjük a napfényt. Azonban a napsütéses hónapok se tévesszenek meg minket, hiszen az átlaghőmérséklet még ebben az időszakban sem éri el a 10°C-ot.
Egyedi, biztonságos és kreatív
Igen, ez Longyearbyen mottója. Ezekkel a szavakkal pedig a település mind a 2400 lakója azonosulni tud. Habár számunkra talán nehéz lehet elképzelni, hogy egy ilyen helyen éljünk, az ottaniak azonban rajonganak a városért. A különleges hangulat, a csodálatos táj és az Északi-sark közelsége mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy szerethető és élhető hely legyen a világban. Ezt pedig az a tény is alátámasztja, hogy a többségében norvég és orosz lakosok mellett 53 országból érkeztek emberek, akik itt telepedtek le. Van, aki csak egy évre tervezett, de nem tudott megválni a meglepetésekkel teli várostól. Lehet, hogy aki valaha megpillantja a sarki fényt, örökre a szerelmese is marad.
Hogyan töltsd a napjaid?
Bizonyára felmerül a kérdés, hogy mivel is foglalkoznak egy ilyen kis település lakosai? Ami a munkát illeti, a lakosság felének megélhetését a bányászat biztosítja. A hegyekben található szén jelenti Longyearbyen fennállását. A kutatás és az oktatás is fontos iparágakat képeznek. A világ minden tájáról érkeznek hallgatók, hogy a szigeten elhelyezkedő Svalbard Egyetemen tanulhassanak, és olyan területeken végezhessenek kutatásokat, mint például a biológia, geológia, geofizika vagy technológia. Ezenkívül pedig a turizmusról sem szabad megfeledkezni. Az utóbbi években fellendülő turizmus is hozzájárult ahhoz, hogy a település széles körű szolgáltatásokkal rendelkezhessen. Boltok, éttermek, bárok várják az ott élőket és az oda látogatókat egyaránt. Legyünk azonban figyelemmel, amikor étterembe látogatunk, hiszen egy régi hagyomány szerint illik levenni a cipőt, amikor belépünk a helyiségbe. Egy trükk a szénpor ellen!
Vigyázat, meghalni tilos!
Jól látjátok, a szigeten egy különleges szabály van életben: meghalni tilos. Természetesen ez csak egy szavajárás, de egy érdekes jelenségre utal. Longyearbyen talaját a permafoszt jellemzi. Magyarul gyakran nevezzük örökfagynak, és a talaj legalább két éven keresztüli fagyott állapotát jelenti. Emiatt a holttestek képtelenek lebomlani, így azokat Norvégia más városaiba szállítják. A helyi temető így már az 1950-es évek óta nem működik és a problémás esetek elkerülése érdekében az időseknek és a súlyos betegeknek kötelességük elhagyni a szigetet.
Egy tehát biztos: Talán ha ott élni nem is, de meglátogatni mindenképp érdemes ezt az elképesztő helyet, hiszen az unalmasnak nem nevezhető Longyearbyen olyan élményekkel gazdagít bennünket, amelyeket máshol a világon nem tapasztalhatunk.
