A “pink tax”, vagyis magyar fordítása szerint a “rózsaszín adó” arra a jelenségre utal, melynek során a nőknek készített termékek vagy szolgáltatások magasabb áron vannak meghirdetve, mint azok férfiaknak szánt változata.
A rózsaszín adó legismertebb példái közé tartoznak a higiéniai termékek, például hajsampon, dezodor vagy testápoló. Ezeknél a készítményeknél az egyetlen különbséget általában az illat határozza meg és ritkán az árucikk formulája különbözteti meg, bár sokak szerint a férfi dezodorok kifejezetten hatásosabbak, mint a nőknek készült változat. Egy másik példa a borotva, mely funkcióját tekintve teljes mértékben ugyan azt a problémát akarja orvosolni, mégis a nőknek készített terméket magasabb áron adják el. Egy szép rózsaszín vagy pasztell színű, virágokkal díszített csomagolás teszi ezt különbbé a férfiaknak készített borotvától.
Felmerülhet bennünk a kérdés, miszerint valójában mi lehet az oka a pink tax-nek. Mint a legtöbb dolognak, ennek is a pénz áll a hátterében, pontosan a nagy cégek pénzéhsége. Ez valójában egy marketing stratégia, amely a női fogyasztók társadalmi szerepére és érzelmeire alapoz. A gyártók tisztában vannak azzal, hogy a hölgyek hajlamosabbak több pénzt szánni a személyes higiéniájukra és prémium szépségápolási termékeket vásárolni, ezt a rést pedig hajlamosak kihasználni. Ez a fajta marketing hozzájárul a nemi sztereotípiák konvertálásához, mivel azt kommunikálja, főleg a fiatal és könnyebben befolyásolható lányok felé, hogy az ilyes fajta termék vásárlása hozzájárul a „nőiesebb” vagy akár „kifinomultabb” megjelenéshez.
Annak ellenére, hogy ez igazából nem egy piaci adó, a pink tax miatt kialakuló árkülönbség rávilágít egy kifejezetten fontos problémára, a nők ellen irányuló diszkriminációra. A női nem évszázadok óta él elnyomásban (legyen az látható vagy láthatatlan) és annak ellenére, hogy mára már közelebb állunk a nemi egyenjogúsághoz, a rózsaszín adó egy igazán jó, mindennapi és sajnos elfogadott példa arra, hogy még nincs meg a teljes egyenlőség. A nemek közötti bérszakadék világszerte ismert probléma, felmérések bizonyítják, hogy a férfiak átlagosan többet keresnek egy ugyan olyan pozícióban dolgozó nővel szemben, így a magasabb árak és az alacsonyabb fizetés súlyosbítja a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenséget. Mindezekhez hozzájárul a menstruációs termékek egyre növekvő ára is, amelyet a nők kénytelenek minden hónapban újra vásárolni. Ezeknek az ára évről évre nagyjából tíz százalékot növekszik.
Az elmúlt években több országban is egyre többet beszélnek a pink tax kérdéséről. Franciaországban és az Egyesült Államokban például kampányok indultak a jelenség ellen és egyes államokban már törvényi szabályozás is született, amely megtiltja a nemi alapon történő árkülönbségtételt. Az Európai Unióban is egyre gyakrabban esik szó arról, hogy szükség lenne egy átfogó szabályozásra, amely véget vetne ennek a rejtett diszkriminációnak.
Vajon mit is tehetünk átlagos fogyasztóként a rózsaszín adó ellen? Érdemes tudatosan vásárolni és figyelni arra, hogy valóban megéri-e a „női” verziót választani. Sokszor a férfi termékek nemcsak olcsóbbak, de legalább olyan hatékonyak is, ha nem hatásosabbak. Emellett fontos a nyilvános párbeszéd fenntartása, hiszen minél többen ismerik fel a pink tax létezését, annál nagyobb nyomás nehezedhet a gyártókra és döntéshozókra.
A rózsaszín adó nem csupán egy marketing stratégia, hanem a nemek közötti egyenlőtlenség egyik szimbolikus és gyakorlati megnyilvánulása. Kihívás elé állítja mindazokat, akik a nemi esélyegyenlőségért küzdenek és arra ösztönöz bennünket, hogy tudatosabb, kritikusabb fogyasztókká váljunk.
