A cancel kultúra

A közösségi média mára szinte elválaszthatatlan része lett mindennapi életünknek. Megosztjuk rajta az életünk minden apró részletét, amit csak tudunk, hogy valamiféle elismerést találjunk a like-ok és kommentek között. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a legjobb énünket ábrázoljuk, ha kell akár hamis képet mutatunk magunkról. Néhány ember képes még a saját gyermekük magánélethez való jogát is feláldozni a pénzért és a figyelemért. Egy ilyen környezetben az emberek önértékelése gyakran névtelen emberek véleményén alapul. A like-ok és kommentek által szerzett “életérzés” könnyen elhitetheti velünk, hogy bármit megtehetünk, hogy mindig igazunk van és hogy semmit sem csinálunk rosszul. Azonban még az ideális énünk is képes hibát elkövetni, és hűségesnek vélt közönségünk ellenünk fordulhat és mással helyettesíthet. Ekkor jelenik meg a “cancel kultúra”, ami alatt a társadalom gyakorlatilag kizár bennünket a közösségi életből. Vissza lehet-e térni egy nagy botrányból, képes-e a közönség a felejtésre vagy megbocsájtásra?

 Az első személy, akit érdemes megvizsgálni, az Jake Paul. Alapvetően egy influencer álarcába bújt üzletember. Ismeri a közönségtáborát, amely javarészt kisgyermekekből áll, és olyan tartalmakat készít, amely őket szórakoztatja. Hangos, színes és gyors tempójú videói tökéletesen megfelelnek a fiatal közönség rövid idejű figyelmének fenntartására. Ezzel mind nem lenne probléma, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a fiatal közönségére gyakorolt ​​hatását több módon is kihasználja. Manipulálja a rajongóit, hogy megvásárolják a merch termékeit, koncertjegyeit és online tanfolyamait, ezekkel Európai Uniós törvényeket sértve mivel a videói átlagosan több percnyi reklámot, promóciót tartalmaznak, mint az gyerekeknek szánt tartalomban megengedett lenne. Ezt a problémás viselkedést nem csak a YouTube-közönség, hanem a mainstream média is szóvá tette, ennek ellenére minden probléma nélkül folyatja a tartalomgyártást. Rajongói annyira elhivatottak voltak, hogy szinte lehetetlen volt kikerülniük a tartalomköréből. Az egyetlen lehetséges módja annak, hogy elhagyják Jake Paul világát, ha egyszerűen “kinövik” ezt a típusú szórakoztatását.

Jake Paul idősebb testvére, Logan Paul egy másik érdekes példát mutat arra, hogyan vakíthat el saját egónk buboréka és hogyan reagáljunk, amikor hirtelen elfordul tőlünk a világ.  Logan, öccséhez hasonlóan gyerekeknek szóló tartalmat készített, sok mindent hasonlóan csináltak YouTube csatornájukat tekintve. Azonban Logan visszafordíthatatlan hibát követett el, amikor lefilmezett egy öngyilkosságot elkövetett személyt és feltöltötte a videót a YouTube oldalára. A platform elfogultsága miatt a videó átment az „ellenőrző” próbán és elérhető volt a közönsége számára mind addig, amíg magának a készítőnek el nem kellett távolítania azt a túlnyomó negatív visszhang miatt. Ezután nyilvános bocsánatkérő videót készített, amely nem kapott jó fogadtatást. Azonban Logan Paul viszonylag sikeresen újrabrandelte magát, és mostanra van egy olyan közönsége, amely tiszteli őt és elismeri a munkáját. Az ő története azt is megmutatja, hogy a “cancel kultúra” nem minden esetben végleges, és hogy van lehetőség a sikeres visszatérésre.

A YouTube-on pár éve trenddé vált, hogy a Paul fivérek stílusához hasonlóan, többnyire párok kezdtek vlogolni. Könnyen felfogható, gyors tempójú tartalmakat készítettek elsősorban gyerekeknek. Később óhatatlanul érzéketlen videót készítettek, ilyen volt például a barátnőm bántalmazása prank. Negatív reakciók miatt párok általában bocsánatot kértek egy nem őszintének érződő videóban, majd egy idő után visszatértek ugyanabba a tartalomkészítési sémába.

Ezzel szemben ott vannak az olyan alkotók, mint Jenna Marbles, aki mindig is kedves, empatikus és jó szándékú volt, de őt a cancel kultúra áldozatává tették. Olyan videók miatt támadták meg, amelyek a készítésük idején nem voltak illetlenek, de ma már azoknak tűnnek, mivel a társadalom értékrendje és érzékenysége változott. Jenna Marbles végül úgy döntött, hogy eltávolodik a YouTube-tól, és “visszavonult” a platformról, hogy ne kelljen szembenéznie a folyamatos zaklatással és kritikával.

Ez felveti a kérdést: működik-e a cancel kultúra? Valóban azért szólalunk fel a rossz viselkedés ellen, mert mi, mint egyének azt gondoljuk, hogy valami helytelen vagy mert éppen ez a trend a közösségi médiában? Van-e más lehetőségünk az internet világában, mint virtuális bíróság elé állítani a problémás személyeket, és csak remélni, hogy bocsánatot kérnek és megváltozik a viselkedésük? Ezek a kérdések az egyén személyes nézetétől függenek. Véleményem szerint soha nem megoldás az, hogy online vagy virtuálisan zaklassunk valakit. Meg kell találnunk a középutat abban, hogy milyen módon viszonyulunk a rossz viselkedéshez.

Author

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *