Sean Baker legújabb filmje, az Anora egy újabb bizonyíték arra, hogy rendezőként ő tudja a legjobban bemutatni az amerikai társadalom peremén élőket. Maga a film egy elég nyers és szókimondó alkotás lett, de ezt a szintet mégis egy olyan formában hozza, ami a nagyközönséget abszolút rabul ejtette magával. Nem is bizonyítja ezt jobban más, mint a Cannes-i Palme d’or, valamint a nemrég bezsebelt 5 Oscar-díj.
A történet főszereplője Ani (Mikey Madison), aki egy New York-i sztriptíz klubban dolgozik, lényegében csak a túlélésre játszik, viszont munkájában elég nagy sikernek örvend. Egyik este megismerkedik Ivannal, egy orosz oligarcha fiával, aki látszólag annyira beleszeret, hogy pár találkozás után 15.000 dollárt ajánl neki azért, hogy egy hétig eljátssza a barátnője szerepét. Ez az egy hét viszont később rengeteg zűrzavarba keveri őket, és tulajdonképpen csak a bajt hozza rájuk.
Ani és Ivan kapcsolata első ránézésre egy modern tündérmesének a megtestesülése – pénz, csillogás, luxus, szórakozás- viszont ez egyáltalán nem egy felújított „Micsoda nő!” típusú történet, hiszen realisztikussága végett itt nincs happy end, és “Boldogan éltek, míg meg nem haltak” sem. Az Anora sokkal inkább az elvárások, és a hatalmi játszmák bemutatására törekszik, és hogy hiába a rengeteg pénz és a kényelem, hiszen ez sok esetben nem egyenlő a boldogsággal.
A film, ami keveri a műfajokat
Sean Baker mindig is arról volt ismert, hogy filmjei úgy cikáznak a különböző műfajok között, hogy ez a nézőknek teljesen természetesnek tűnjön. Nyilván ez a film sem kivétel ez alól, hiszen egyszerre romantikus, drámai, komikus, sőt, egy-két jelenetre akár a thriller kategória is tökéletesen passzolna. Ezek mellett az alkotás egyik legnagyobb varázsa, hogy teljesen kiszámíthatatlan a történet, és egy igazi érzelmi hullámvasútra ültet minket már a történet legelején.
Az igazi hitelesség kulcsa
A Baker filmekre mindig is jellemző volt, hogy a munkálatokat egy nagyon alapos kutatómunka előzi meg. Az Anora forgatására is hosszú hónapokig tartottak az előkészületek, hiszen a rendező valódi szexmunkásokkal beszélgetett, bejárta New York legeldugottabb, legsötétebb klubjait, és ezekkel a megfigyelésekkel próbálta minél élethűbbé varázsolni a szereplőket.Mikey Madison, a főszereplő is elég komolyan vette a felkészülést, oroszul tanult, rúdtánc órákra járt, és sokszor csatlakozott Bakerhez, hogy megfigyelje a szexmunkások viselkedésének minden egyes részletét.
A forgatás főként Brighton Beachen zajlott, hiszen New Yorknak ez egy olyan negyede, ahol a kelet-európai bevándorlók, és az orosz maffia világa keveredik. Ezek miatt a tényezők miatt tudott Brighton Beach egy igazán autentikus helyszínt nyújtani az Anorának.
Alkotók
A film operatőre Drew Daniels, aki a hetvenes évek stílusát megidéző képekkel dolgozott, így a látványvilág abszolút magáért beszél- egyszerre nosztalgikus hangulatot nyújt, tele neonfényekkel, és színekkel, miközben szépen adagolja az árnyékokat, és nyomasztja vele a közönséget-. Sean Baker és felesége közösen dolgozták ki a forgatókönyvet, és mindketten nagy odafigyeléssel ügyeltek arra, hogy minden egyensúlyban legyen, ne legyen túl hatásvadász a film, és ne rugaszkodjon el túlságosan a valóságtól.
Az Anora már a premierje után hatalmas figyelmet kapott, hiszen a Cannes-i filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálmát, ami instant az év egyik legfontosabb filmjévé tette. Ezután a díjátadókon végig jelen volt, és mindenhol kiemelt figyelmet kapott, de a pontot az i-re mégis az Oscar-gála tette fel, ahol összesen 5 díjat vihettek haza a közreműködők: Legjobb film, Legjobb rendező, Legjobb eredeti forgatókönyv, Legjobb vágás, Legjobb színésznő.
Ez eleve egy óriási elismerés, de ezt mind fokozza az a tény, hogy az egész film összesen 6 millió dollárból készült, ami így egy kifejezetten kis költségvetésű filmnek számít. Azzal pedig, hogy ekkora sikert aratott egy teljesen független film, újra felhívta arra az emberek figyelmét, hogy milyen fontos ezeket értékelni, és nem mindig csak a hollywoodi szuperprodukciókat, amikben úgynevezett „sztárparádé” van.
Összességében az Anora egy kőkemény, szókimondó, őszinte film, ami nem fél kérdéseket feltenni, viszont ügyel arra, hogy ezt mégis szórakoztatóan tegye.
