Nőként ki merem állítani, hogy sok esetben (szinte mindig) a társadalomban csak úgy vagyunk nyilvántartva, mint a szép, csinos, házias, gondoskodó, lágy, érzékeny és a konyhába való nem. Ha meg épp nem ezek a jelzőink, akkor utcasarokról keressük a kenyérre valót, haszontalanok, elkényeztetettek, ripacsok és olyanok vagyunk, akik csak azért értek el valamit is, mert lefeküdtünk a főnökünkkel. A filmektől kezdve a könyveken át, a szomszéddal való beszélgetésig a nő, mint személy, mindig valaki felesége, titkárnője, szeretője, anyukája, lánya és még sorolhatnám estig. Azonban sose egy hős, főnök, okos, gazdag, talpraesett, öntudatos és önálló személy szerepét kapja. Ha ezt a gondolatmenetet folytatjuk, akkor felmerül a kérdés, hogy valóban csak arra vagyunk teremtve, hogy a külsőnk mindig tökéletes legyen, valaki tulajdona legyünk és hogy a konyhában sündörögjünk egész nap? Az alábbi cikkemben szeretném bebizonyítani pár példaértékű hölggyel, hogy igenis többre vagyunk hivatottak és ha már a társadalom beskatulyáz minket, mi ne skatulyázzuk be önmagunkat.
Agatha Christie 1890 – 1976
A krimik koronázatlan királynője nem más, mint Agatha Christie. Az angol írónő 5 éves korában egyedül tanult meg olvasni és édesanyja segítségével írni. 16 éves korában Párizsba ment, ahol megismerkedett jövendőbeli férjével. A világháború idején Agatha kémiát tanult és gyógyszerészként dolgozott, ekkor jött a gondolat számára, hogy regényt fog írni és mérgezéssel elkövetett bűncselekmény lesz a történetének cselekménye. 1919-ben kislánya született, viszont így a férjére már nem jutott idő az írás és gyermeknevelés mellett, 1928-ban elváltak.
Christie első regényében, A Titokzatos stylesi esetben ismerkedhetünk meg a híres Hercule Poirot-val. Az írónő írásait sorra megfilmesítették, a leghíresebbek közülük: Gyilkosság az Orient expresszen, Tíz kicsi néger és a Halál a Níluson. Agatha 1971-ben nemesi rangot kapott, halálát követően regényeit több, mint két billió példányban adták el. Ezt a számot csak a Biblia, a Shakespeare-művek és a Disney-könyvek előzték meg.
Amelia Earhart 1897 – 1937. július 2. (eltűnt)
Amelia Earhart az első női pilóta, aki átrepülte az Atlanti-óceánt, a női egyenjogúság lelkes támogatója volt. 1897-ben született Kansasban, ahol gyerekkorát töltötte. Első repülése 1920-ban mindössze tíz percig tartott, de ez elegendő volt ahhoz, hogy örökre beleszeressen a repülésbe. Pilótaleckéket vett és saját keresetéből megvásárolta első repülőgépét, egy sárga festésű kétüléses gépet, amelyet “Kanári” néven emlegetett. Pilóta engedélyének megszerzése után női magassági rekordot állított fel, amikor 42,5 kilométeres magasságba emelkedett. 1928-ban világhírnévre tett szert, amikor – bár csak utasként – átszelte az Atlanti-óceánt Wilmer Stutz pilótával. A repülést népszerűsítő munkája során könyveket és cikkeket írt, repülőruházatot tervezett női pilóták számára, és különféle reklámkampányokban is részt vett. Elkötelezetten hirdette, hogy a nők is képesek helytállni a repülésben, ezzel sokakat inspirált.
1932-ben egyedül repülte át az Atlanti-óceánt, amiért számos kitüntetésben részesült, köztük a Francia Becsületrendben és a National Geographic díjában. 1937-ben elhatározta, hogy első nőként körberepüli a Földet. Fred Noonan navigátor társaságában indult útnak, ám július 2-án, amikor a Csendes-óceánon fekvő Howland-sziget felé tartottak, nyomuk veszett. A keresést néhány héttel később eredménytelenül zárták le, majd 1939-ben hivatalosan is halottnak nyilvánították őket. Amelia Earhart öröksége máig él: története nemcsak a repülés szerelmeseit, hanem mindenkit inspirál, aki mer nagyot álmodni és szembeszállni a korlátokkal. Életéből 2009-ben film is készült, amelyben Hilary Swank alakította a legendás pilótát.
Aung Szan Szu Kji 1945 –
Aung Szan Szu Kji a demokrácia és az emberi jogok elkötelezett harcosa Mianmarban (Burmában). Az országban 1962 óta katonai diktatúra uralkodott, és Szu Kji az egyik legismertebb ellenzéki vezetővé vált. A „Lady” – ahogy támogatóinak körében nevezték- 1990-ben pártjával, a Nemzeti Liga a Demokráciáért mozgalommal megnyerte a választásokat, ám a katonai vezetés figyelmen kívül hagyta az eredményt és házi őrizetbe helyezte. Az ezt követő húsz év nagy részét fogságban töltötte, miközben a hatóságok különböző ürügyekkel meghosszabbították bezártságát.
Szu Kji következetesen kiállt az erőszakmentes ellenállás mellett és visszautasította a lehetőséget, hogy száműzetésbe vonuljon. Hitét és kitartását a világ is elismerte: 1991-ben Nobel-békedíjat kapott, amit fiai vettek át helyette. Az évek során számos nemzetközi kitüntetésben részesült, többek között az Egyesült Államok Szabadság Elnöki Medálját és a Kongresszus Arany Medálját is megkapta. Kanada 2007-ben tiszteletbeli állampolgárává fogadta, a U2 zenekar pedig a „Walk On” című dallal tisztelgett előtte.
2010 novemberében végre szabadon engedték, majd 2012-ben pártjával újra indulhatott a választásokon, amelyet meg is nyert. Így a hosszú éveken át elnyomott ellenzéki vezető végre hivatalosan is beléphetett a mianmari politikába és tovább folytathatta küzdelmét a demokráciáért. Története a kitartás és a békés ellenállás szimbólumává vált világszerte.
Ez a három nő és még több száz a történelem során bebizonyította, hogy igenis nőnek lenni nem egy negatív dolog. Igaz hátrányból indulunk mások megítélése miatt, de hinnünk kell magunkban, a tudásunkban és abban, hogy mindenre is képesek vagyunk, mert ha mi elhisszük, akkor valójában nincs akadály előttünk, amit ne lennénk képesek megugrani.
