Még egy idegen szó, amit akkor emlegetünk, mikor nem tudjuk hányadán áll a szerelmi életünk. Együtt vagyunk, de mégsem. Nem kapcsolat, nem járás, egy afféle „szituáció”. A barátait már ismered, de inkább kútba ugrik, mint hogy monogám legyen. A hagyományos kapcsolatoknak leáldozott vagy csak átalakultak?
Maga a szó a situation és relationship (azaz szituáció és párkapcsolat) keveréke, egy 2017-es Cosmopolitan cikkben bukkant fel először Carina Hsieh-től. Egy olyan kapcsolati purgatóriumra utal, amelyben két ember nem plátói módon élvezi egymás társaságát és megvan köztük a kémia, de nem tudják (vagy nem akarják) definiálni ezt a viszonyt. Több, mint barátság, kevesebb, mint egy párkapcsolat. Lehetséges, hogy egyikük vagy másikuk még nem lépett túl az exén, esetleg fél az elköteleződéstől vagy a címkéktől. Mivel mind néhány kattintásra vagyunk attól a randi választéktól, amire a szüleink csak 2 élet alatt tudtak volna elmenni, kissé elkényelmesedtünk. Minek láncoljuk magunkat egy emberhez, amikor karnyújtásnyira van tőlünk ugyanaz az intimitás csak szívfájdalom, nyomás és félelem nélkül. A reménytelenül romantikusak is már mind letöltötték a Tindert.
Úgy veszem észre, legbelül mind vágyunk kicsit arra a kávézóban összenézős románcra, mégis mindig elvitelre rendelünk. Én személy szerint nem kávézom, így az esélyeim mínuszban vannak. Hányszor halljuk barátoktól és ismerősöktől, hogy már megint le lettek ghostolva és a bárban sem tudnak összeszedni senki vállalhatót. Ilyenkor lép be a situationship. Megismersz valakit, akit még éppen el tudsz viselni, talán még a humorát is szereted, de nem akarod elkiabálni. Párszor találkoztok, átmentek egymáshoz „Netflixezni” és ez így megy, amíg a fejetekbe nem fúrja magát a kérdés: most akkor mik vagyunk? Ugyanabban a kapcsolatban lévő emberek nagyon különböző válaszokat tudnak adni erre a kérdésre. Vannak, akik ezer örömmel ugranak kapcsolatból kapcsolatba, mintha a szingliség egy halálos kór lenne. Mások a partnerükre való tekintettel nem egyeznek bele olyanba, amihez nem tudnak hűek maradni. Megint mások egyszerűen nem állnak készen erre a beszélgetésre. Ha kölcsönösen kerülik a témát, egyértelműen úgy fognak utalni az egészre, mint egy situationship.
Vajon a szüleink és nagyszüleink jobban értettek a kapcsolatokhoz? Lehetséges, hogy a kockás abroszos éttermi randevú és a házasságig semmi szex mentalitás a boldog párkapcsolat titka? Vagy talán csak arról van szó, hogy a nagyi nem tudott volna rendes karriert építeni, nagyapa meg szereti, ha egy nő mossa a gatyáit? A régimódi kapcsolatokat sem szabad leszólni. A legtöbbjük azért tudott ilyen szépen kibontakozni, mert nem zavarták a modern randi kultúra ostoba koncepciói. Netflix és chill, fuck buddy, situationship… a szexuális forradalom odáig fajult, hogy a randik átvándoroltak a hálószobába. Félreértés ne essék, néhányunk papója biztosan nagy szoknyapecér volt és manapság is léteznek komoly kapcsolatot keresők. Egy nehezen szavakba önthető, kissé bonyolult viszony nem a 21. század szüleménye, mi csupán végre találtunk neki egy nevet.
A situationship akkor fáj csak igazán, ha az egyik fél többet akar, de beéri a kevesebbel. Manapság szinte járvány szerűen terjed ez a dinamika. Nem hiszem, hogy a Z generáció önbecsülés nélkül született volna, sokkal valószínűbb, hogy türelmetlenek vagyunk. Minden gyors és házhoz jön, nem csoda, hogy a romantikus kapcsolatainktól is ezt várjuk el. Kevesen hajlandóak hónapokat várni egy igazi kötődés kialakulására, helyette ragaszkodnak ahhoz, aki legalább elérhető. A szerelem nem reménytelen, csak nehéz. Fel kell ismernünk, hogy a kémia nem tudja orvosolni a kompatibilitási hibákat és a red flag-eket. Ha valami ártalmas, azt el kell engedni. Vannak emberek, akik megvetik a dohányzást, de akárhányszor visszamennek ahhoz, aki elcserélné őket egy szelet kenyérért. Nem minden situationship toxikus, néha mindkét fél csak kötetlen szórakozásra vágyik, amit felnőtt módon kommunikál. A másik véglet azonban sok könnyet tud fakasztani. Talán ha lelassítanánk, letörölnénk a randi appokat és többet üldögélnénk kávézókban, könnyebben ránk találna a szerelem. Lehet, hogy a megfelelő ember így is, úgy is meg fog találni, még ha situationshipként indul is. Annyi biztos, hogy belemenni egy olyan viszonyba, ami nem elégíti ki az igényeinket és csak fájdalmat okoz, mert nem akarunk szinglik maradni vagy csak magányosak vagyunk, tipikus bohóc viselkedés. Az igazi kérdés az, hogy hány karikán vagyunk hajlandóak átugrani, mielőtt elhagyjuk a cirkuszt?
