A propaganda nemcsak a történelem könyvek lapjain létező eszköz, ami végzetes pusztítást okozott a múltban. Mindig is jelen volt, formálta a köztudatot és irányított. A hatalom mindig is tudta, hogy nem az igazság számít, hanem az, amit az emberek elhisznek. A kormányok napjainkban is tökéletesen használják, hogy manipuláljanak, züllesszenek, félelmet keltsenek. Vajon képesek lehetünk még tisztán látni, vagy már teljesen bekebelezett minket ez a gépezet?
A gonosz születése
A propaganda szó latin eredetű, jelentése terjeszteni. Ide értünk minden olyan meggyőzési technikát, aminek eszközeivel egy ideológiát terjeszteni lehet. A cél az emberek befolyásolása, hogy nézeteiket egy bizonyos irányba tereljék szántszándékkal. A kifejezés nem egy új, 20. századi találmány, más-más formákban már az ókorban is használták. Az akkori uralkodók dicsőítése szobrokkal, szövegekkel, dallamokkal mind azt a célt szolgálták, hogy a nép istenként kezelje őket. Később teljesen más formát öltött, mikor megjelentek az első újságok, napilapok. A könyvnyomtatás forradalmasításával a cikkek, óriásplakátok a propaganda terjesztésének eszközei lettek. A 16-17. század vallási vitáinak ezen formátumok hatalmas véleményosztó erőt adtak.
Modernkori propaganda
A 19. századtól sokkal kegyetlenebb szintre lépett. A modernkori államokban meghatározóvá váltak különböző polgári, gazdasági és szociális feltételek, amik nemzetállami ideákat szültek. A társadalmi öntudat és a jólét fejlődésével (oktatás, írni-olvasni tudás) a nép már nem csak behódolni kívánt, volt akaratuk és törekvésük. Az eltérő politikai vagy gazdasági érdekcsoportok a saját törekvéseik mentén kívánták befolyásolni őket. Nem csak a mai Magyarország tökéletes alapanyaga a HÁBORÚ kifejezés, hiszen a modern propaganda kezdeti állomása az első világháború volt. Gondoljunk csak bele, hogy tud egy kormány rávenni több millió honfitársát arra, hogy meghaljanak a hazájukért? Tömeges frontra vezénylés, éhínség, óriási veszteségek. A kulcs a félelem volt. Hisz az ember bármit képes megtenni, ami ijesztő, ha van valami, ami még félelmetesebb. A korabeli plakátokon az ellenség felnagyítása, illetve szövetségeseik megerősítését igazoló képek és szövegek, egy harcias és agresszív légkört generáltak.
Az általános választójog bevezetésével a propaganda elérte talán a legszélsőségesebb határát. A választójoggal megjelenő nemzetpártoknak még inkább szüksége volt arra, hogy ellenséget képezzen akár egy másik pártbeli, vagy más nemzeti hatalom vezetője ellen. Ilyenkor a politikai mondanivaló teljesen leegyszerűsödött. Elég volt pár szó, kifejezés, idea. Épp ésszel felfoghatatlan, hogy az emberek úgy hittek a politikai vezetőknek, hogy nem kívántak semmilyen biológiai, történelmi vagy más tudományos magyarázatot. Itt születik meg az általunk ismert modern propaganda Joseph Goebbels-nek köszönhetően, ami Hitler ideológiáit, cselekvéseit és borzalmas tetteit összefoglalta.
A legnagyobb szégyenfolt
Hitler alapvető elvei szerint létezik egy felsőbbrendű faj, a német árjafaj, vannak rokonfajok, alsóbbrendű fajok és a kiirtandó fajok, azaz a zsidók, cigányok, betegek. Az árjafaj összefogásával kívántak létrehozni egy Harmadik Birodalmat. Hogy volt képes ez az elmélet behálózni az egész német államot, országokat dönteni és hidegvérrel embereket gyilkolni? A válasz, PROPAGANDÁVAL. Hitler kiváló vezető volt, jól beszélt a tömeg nyelvén, ha máshoz nem is igazán értett. Az egész lényege az volt, hogy összefogja a nemzetet és ellenségképet fessen (plakátokon: „Német nők, gondoljatok a gyermekeitekre, szavazzatok Hitlerre!” vagy „A birodalom soha nem fog elpusztulni, ha egyesülünk”). Nemcsak a polgárokat, családokat fogta össze, hanem az akkor több társadalom gyökerét képező munkásréteget is („Fizikai és szellemi munkások! Szavazzatok a frontharcos Hitlerre!” vagy „Munkát és kenyeret”).
Idealizálta a fiatalságot, szép, ifjú lányokat és fiúkat helyezett minden plakátra. A kántálások, a karlendítés mind a demagógia fegyvere volt. Érzelmekre hatott, összetartott. Minden esemény teátrális volt, erőt demonstráló és monumentális, emberek ezrei kiabálták a nevét. Beleköltözött a nép mindennapjába, tudat alatt hatott rájuk, hiszen mindenhol ezt látták és hallották. Emiatt nem látták, mi is folyt a háttérben, hogy milyen szörnyűséget terveztek elkövetni. A zsidókat szörnyekként festették le, akik ellopják a vagyont, a boldogságot, az életet a hétköznapi emberektől. A lázító plakátoktól (elhízott, nagy orrú zsidók, a hátukon pénzeszsákkal Németország határán kilépve) fokozatosan jutottak el a végpontig. Kezdetben korlátozták a jogaikat, megtiltották a vallásukat, az egymással való házasságot, nem szerethettek bárkit, nem csinálhattak, amit csak akartak, és a legvégén jöttek a deportálások és a tömeges kiirtás.
A későbbiekben ez a kommunizmusban is testet öltött, sok hasonlóságot képezve. Ellenfelek dehumanizálása, kudarcok elhallgatása, a média TELJES KONTROLÁLÁSA. Nem volt szólásszabadság. Akinek más volt a véleménye, az egyik napról a másikra eltűnt.
Útravaló
Mára már ezek mind csak a történelem borzalmai, amiket a köztudatban egyhangúan elítélünk és felháborítónak tartjuk, hogy ez valaha megtörténhetett. Azonban, ha kicsit is a sorok mögé nézünk, felmerül a kérdés, hogy ezeket a mintákat a saját bőrünkön is tapasztaljuk, csak mi nem vesszük észre? Valójában igen. Nem feltétlenül kell a legszélsőségesebb példákra gondolni, hiszen az újságírás napjainkban is ezt csinálja. Befolyásol, terjeszt (olykor hamis híreket), hogy fenntartsa az érdeklődést. Ezért nem az a fontos mit hívunk propagandának, hanem hogy kinek, mi a célja vele. Ha rombol, félelmet kelt, lejárat, tömegeket hergel, az ROSSZ.
Elkerülni nem lehet, de képesek vagyunk felvérteződni ellene. A legfontosabb az elfogultság elkerülése. Ne csak egy hírportálról tájékozódjunk, ha hallunk valamit. Nincs olyan, hogy érdeksemleges média. Minél több forrásból tudatosulunk tényekkel és bizonyítékokkal alátámasztva, annál hitelesebb lesz egy esemény, történet. És a legfontosabb, hogy a mai ember kész legyen vitázni. Legyünk képesek tényekkel érvelni, meghallgatni a másik perspektívát. Legyünk nyitottak és járjunk nyitott szemmel! – az országunkban erre van most szükség.
